Sy

Szerintem ahány ember, annyiféle “álom” is létezik. Mindenkinek más a vágya.
Én azt látom immár több mint 6 éve ebben az országban élve, hogy valóban vannak lehetőségek és hogy igenis számít, hogy ki hova születik. Azt is gondolom, hogy az itt élő emberek nagy többségének fogalma sincs róla, hogy milyen jó dolga van. És valószínűleg a sok mindennel nagyon sokan nem is tudnak okosan gazdálkodni.
Azt is szentül hiszem, hogy az amerikai álom tényleg más, mint amit régen jelentett. (Azt például nem tudtam, hogy az amerikai álom alapgondolata az amerikai függetlenségi nyilatkozatnak is része.)
Soha nem láttam ezt az országot és az itteni életet rózsaszín szemüvegen keresztül. Abszolút racionálisan és totál tisztán látni, hogy mennyi sebből vérzik a társadalom, a az ország működése és minden más is. Nagyon-nagyon messze van a tökéletestől (mint ahogy szerintem a legtöbb ország.)
Másfelől meg annyi fantasztikus dolog van itt, nagyon különleges adottságokkal bír az USA. És nagyon szerencsésnek érezzük magunkat, hogy már ennyi mindent láthattunk belőle.

Amikor elköltöztünk otthonról nagyon sok mindent mérlegeltünk és nem bánjuk, hogy itt kötöttünk ki.
Mi nem az “amerikai álom” miatt jöttünk. De azt tudtuk, hogy szeretnénk minél többet látni, felfedezni, befogadni.
Ha muszáj lenne valamit mondanom, akkor az én álmom az lenne, hogy Hawaii-on éljünk! 🙂 (vagy egy évet New Yorkban és egyet Kaliforniában 😂)

De az én valódi álmom (és ezt nem kell, hogy amerikainak nevezzük) egy egészséges és boldog élet!
Minden más, amit tapasztalunk és átélünk, az ráadás.
A többi dolgot pedig Csibi nagyon szépen megfogalmazta, ezek abszolút összecsengő közös álmok!

Cs

Az én amerikai álmom, amelyből több is van, nem feltétlenül amerikai. Ezt mindenki eldöntheti saját maga számára.

Az álmom, hogy megfizethető legyen az egészségügy, és hogy non‑profit legyen. Nem értem, hogyan lehet az egészségügy profit‑orientált. Nem hiszem, hogy ez változni fog, ezért biztosan csak egy álom marad.

Másik problémám a lőfegyverekkel való visszaélés. Számomra felfoghatatlan, hogy miért jó valakinek, hogy emberek fegyverrel járkálhatnak. Nem értem, miért gondolják sokan, hogy a biztonságérzet nő, ha van náluk fegyver. Szerintem csak hamis biztonságérzetről van szó. Egy fegyver beszerzéséhez nem szükséges sok minden, a használatát sem kell elsajátítani. Rossz kezekbe kerülve többet árt, mint amennyit használni tud. A modern társadalomban nincs helye az élet kioltására alkalmas lőfegyvernek. Ez már nem a vadnyugat, és nem is háborús időszak. Bármi tragédia történik, és bár sokan halnak meg gyilkosságokban, sajnos senki sem akar változtatni ezen. A média figyelmet kap, interjúk, megemlékezések és javaslatok születnek, de gyakran hiábavalónak tűnik. 2022‑ben az agyam eldurrant, amikor a texasi Uvalde‑i tömeges lövöldözésről jelentettek. Az elkövető egy AR‑15‑ös félautomata puskát használt. Miért van szüksége egy civilnek ilyesmire? Ekkor felmerült a kérdés, hogy ezeket a fegyvereket kiveszik a forgalomból, a híradós emberünk a riport után azt mondta, hogy ő nem akarná visszaszolgáltatni a fegyverét; neki is van egy AR‑15‑ös puskája. És kb. épp nem hangosan nevetett fel. Hát remek. Miért is változna bármi. A 330 milliós lakosságra kb. 500 millió lőfegyver jut – ez a hivatalos adat. Valójában ennél nyilván több van a kezekben. Nagyon szomorú és elkeserítő minden egyes eset, de már nem tudok meglepődni ezen. Álmom, hogy szigorúbb, ésszerűbb és betarthatóbb szabályozás legyen.

Ezután jöjjenek a reálisabb, hétköznapibb és elérhető álmok.

Ahogy Szilvi írta az előző posztban: „A középosztálybeli élet: stabil munkahely, autó, nyaralás és egy család eltartása egy kereső jövedelemből.” Ez a leírás leginkább lefedi az én álmomat, álmaimat.
Épp a minap beszélgettünk arról, mennyit fizetett az első munkám. Hamar kiderült, hogy az akkor fizetésemmel nem fogok semmire sem menni. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy lakást vegyek – elérhetetlen álom volt. A többi dologról már nem is beszélve. Amikor a szüleimnek munkájuk volt, mindig sokat és keményen dolgoztak. Ma visszagondolva, bagót kerestek. Sem akkor és most sem tudom, hogyan sikerült egy hétvégi telket venni, amelyre házat építettek. Nem egy-két év alatt, inkább egy–két évtized alatt, de megvalósult. Sok lemondással járt.
Elnézve a mostani keresetemet, vagy akár az utolsó magyarországi keresetemet, szomorú volt belegondolni abba, hogy a szüleim mennyit kerestek. Apum viszont mindig mondta, hogy a rendszerváltás előtt, azzal a pénzzel többre mentek mint utána, ezért valahol értem, hogy miért emlegette a régi szép időket. Nem csak a fiatalság vagy nosztalgia miatt.
Szóval az önállósághoz nem volt elég elkezdeni dolgozni, pedig jó lett volna. Az első „munkahely” sem tűnt túl stabilnak, mivel egyéni vállalkozóként kellett ellátnom. A nyaralás barátokkal csak azért volt lehetséges, mert a szüleimmel éltem; a családalapítás teljesen irreálisnak tűnt. Magamat sem tudtam ellátni, nemhogy másokat.

Több mint 20 év alatt ez megváltozott. Végül sikerült egy lakást szerezni, bár nehézségekkel járt, és többször is gondolkodni kellett, hogy eladjam-e, de végül sikerült megtartani, és nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki segített. Ez egy álom, amely valóra vált, és most újra megismétlődik. Idén elkezdtünk házakat nézni, és mostanra már vannak konkrétumok is. A kezdeti lépésekről beszéltünk, de azóta már vannak fejlemények, amikről majd beszámolok egy külön bejegyzésben.

Egy ház birtoklása számomra óriási dolog, és nagyon örülök neki. Bízom benne, hogy jó helyünk lesz, és jól fogjuk érezni magunkat ott, valamint hozzájárul a hosszú távú terveinkhez.

Első működőképes autónkat itt vettük meg. (Nekem korábban csak egy félig működő Chevy Nova volt 50 %-ban.) Sokaknak ez csak egy használati eszköz, nekünk ez annál több. Tudom, hogy ez csak egy gép, de a család része. Soha nem gondoltam volna, hogy lesz egy Mustangunk. Egy Mustang Magyarországon több szempontból is rossz választásnak bizonyul, ha első és egyetlen autóról van szó. Itt nem nagy szám alapvetően, mert semennyire nem felső kategóriás. Maga az autó birtoklása korábban lehetetlennek tűnt – a szüleimnek sem volt.
Mikor választottunk, nem az volt a fő szempont, hogy mennyit fogyaszt vagy mennyi az adó, hanem hogy milyen kinézetű, van-e benne erő. Sosem fogjuk elfelejteni az első autónkat.

Magyarországon általában évente egyszer mentünk nyaralni, amiért hálásak vagyunk, de amikor ideköltöztünk, tudtuk, hogy többet szeretnénk utazni, több helyet látni. Annyi csodás helyen jártunk, hogy ez egy álom! Láttunk szabadon barangoló vadlovakat, boldogan ugráló delfineket és bálnákat! Elképesztően jó érzés, és ez is egy valóra vált álom!

Ahogy a filmekben látott sétahajózásra is többször el tudtunk menni, illetve meglátogattuk Hawaiit, ami a filmekből mindig úgy hatott, hogy oda eljutni az már valami, mert sokan nem tehetik meg.

Most már azt mondhatom, hogy nem kell bejárnom az irodába, ami nagy segítség számomra, örömmel tölt el, és szintén egy álom teljesült. Mivel közvetlen kollégáim nincsenek az irodában, elég magányos hely számomra. Otthon is egyedül vagyok, de Szilvivel néha váltunk pár szót, együtt tudunk ebédelni, és otthon nem érzem magam magányosnak.

Nem utolsó sorban, Szilvivel együtt lenni szintén egy álom! Kapcsolatunk hullámzó volt a megismerkedésünk után, többszörös megszakításokkal. De emlékszem a kezdetekre, amikor csak arról álmodtam, hogy együtt legyünk. Az álom sajnos többször is szertefoszlott. Viszont talán így kellett történnie, mert most együtt vagyunk és nagyon szeretjük egymást!

Nem tudom, mi maradhat még a kívánságlistámon! Talán az, hogy a szüleim lássák, mit sikerült elérnem, mert minden szülő szeretné, hogy a gyermeke jobb helyzetben legyen, hogy büszkék legyenek rá.
Sajnálom, hogy Apum már nem tudott meglátogatni minket. A COVID‑os korlátozások ideje alatt lett volna az utolsó lehetőség (2020‑2021). 2022‑ben láttam, hogy már túl megterhelő lett volna számára. Nagyon sajnálom és szomorú vagyok, hogy így alakult. Remélem, látják, és csak én nem tudok róla.

Hosszú távú terveink egyelőre álomszerűek, de szerintem nincs benne olyan dolog, amit ne tudnánk megvalósítani! Túl sok a teendőnk! 😁