6/23/2025

A hely, ahol a tengeri állatok második esélyt kapnak

Kevés hely van a világon, ahol ennyire valódi és tiszta kapcsolódást éreztünk az állatokkal, mint a Clearwater Marine Aquariumban (CMA). Ez nem egy klasszikus akvárium, nem látványshow, nem "csili-vili" park – hanem egy működő mentőközpont, ahol a természetvédelem nem csak szlogen, hanem napi munka, szakértelemmel és emberséggel párosulva.

Winter, akit nem lehet elfelejteni 🐬

Először 2017-ben jártunk itt, és örökre velünk marad az az élmény, amikor találkoztunk Winterrel, a különleges sorsú delfinnel, aki egy halászhálóból mentve, farokuszony nélkül, protézissel tanult meg újra úszni. Winter története bejárta a világot (Dolphin Tale), és emberek millióinak – köztük gyerekeknek, fogyatékkal élőknek – adott erőt és reményt.
Winter azóta sajnos már nincs köztünk, de az emléke átitatja a hely minden szegletét. A róla elnevezett emlékfalnál megállni – csendes, megható pillanat. (Ciki vagy nem ciki, én konkrétan sírtam is.)

A CMA ma – több, mint egy akvárium

Most visszatértünk, és egy teljes napot töltöttünk itt. Nyitástól zárásig. Egész egyszerűen nem tudtunk elszakadni a delfinektől. Megújult az épület, modernebb, tágasabb lett – de a szellemisége ugyanaz maradt: gyógyítás, gondoskodás, tanítás.

Nekünk a régi hely kicsit meghittebb volt, mint amilyen most lett. Tény, hogy sokkal nagyobb és régen két épület volt két külön helyszínen, most szerintünk már csak ez az egy van. Ami tök jó, hogy közvetlen a bejárat mellett található garázsban lehet parkolni. És ha ezt tudtuk volna - vagy azt, hogy az egész napot itt töltjük, - akkor a bőröndöket is hoztuk volna magunkkal. Mert így biztonságból a szállodában hagytuk megőrzésre… Lett kajálda, meg tök modern és szép egyébként az egész, de nekünk az a véleményünk, hogy picit turistásabb lett, mint régen volt. De nyilván az ide látogató embertömeg miatt, szükséges a nagyobb tér.

Az itt élő állatok – delfinek, tengeri teknősök, vidrák, pelikánok, cápák, ráják, hüllők – mind mentettek. Sokan közülük sérültek vagy a sérüléseik súlyossága miatt nem engedhetők vissza a természetbe, de a CMA biztonságos, szeretetteli otthont kínál számukra.

Az élmény – közel kerülni, de nem megzavarni

A medencék körüli terek lehetővé teszik, hogy valóban közelről lássuk a delfineket – ahogy játszanak, pihennek, kapcsolatba lépnek a gondozókkal. És mégis: minden mozdulatuk természetes, nincs idomított előadás. Csak figyelni őket… ahogy lebegnek, ahogy nevetnek (igen!), vagy csak a tekintetünket keresik pajkosan – felejthetetlen.
A medence körüli háló és a falak tükröződése néha zavaró lehet – nehezebb jó fotókat készíteni, és elvesz egy kicsit az "átláthatóságból". De ha az ember nem a tökéletes képet, hanem a pillanatot keresi, akkor ez a hely ízig-vérig valódi.
Nincs klasszikus show, de az etetés mégis látványos, mert az egészségük érdekében megdolgoztatják a delfineket a finom falatokért cserébe. Forognak, integetnek, ugrándoznak.

Jelenleg kilenc delfin él az akváriumban. Elkülönítve vannak azok, akiket vissza lehet engedni és azok, akik a sérüléseik miatt nem térhetnek vissza.
Drága Winter 2021-ben távozott az égi vizekbe, érződik a hiánya.

A jelenlegi három kedvencünket szeretném külön is bemutatni:

Hope

Öt évvel és egy nappal azután, hogy Wintert találták, Hope-ot egy hasonló helyen fedezték fel az Indian River Lagunában. Ő a Delfines Kaland című film 2. részének a főszereplője. (Az első szól Winterről. Ha még nem láttátok ezt a két filmet és szeretitek a delfineket, mindenképpen nézzétek meg őket!! ♥️) Szóval Hope egy atlanti palackorrú delfin és még pici delfinborjú volt, amikor rátaláltak és ide szállították rehabilitációra. 24 órás ellátásban részesült és két óránként etették. Most 14 éves. Ma az akvárium egyik leghíresebb delfinje, a legkedvesebb és legjátékosabb lakók egyike is. Ezt alá is tudjuk támasztani, mert velünk is játszott!

Nicholas

Rá is emlékszünk, mert már 2017-ben is itt lakott. Hat hónapos kora óta él itt. Ő is palackorrú delfin. 2002. december 24-én egy delfinborjú és anyja vetődött partra a floridai Gibsonton közelében, majd a Floridai Akváriumba szállították őket, és onnan a Clearwater Tengeri Akváriumba helyezték át hosszú távú orvosi ellátásra. Karácsony esti érkezésük tiszteletére a nőstény delfint Noelle-nek, borját pedig Nicholasnak nevezték el. Noelle harmadfokú égési sérüléseket szenvedett a hátúszója körül, és feltételezések szerint légzőszervi megbetegedése is volt. Sajnos 2002. december 27-én elpusztult. Nicholas túlélte, és orvosi kezelésben részesült az égési sérülései miatt. Végül teljesen felépült, de mivel nem volt ott az anyja, aki megtanította volna neki, hogyan éljen a vadonban, a Clearwater Tengeri Akvárium állandó lakója lett, ahol ma is él. Ma az egyik legjátékosabb és legenergikusabb lakója az akváriumnak. Ő már 23 éves és imád mindenféle bójákkal játszani. Éppen most kapott egy csomó újat és tényleg remekül elszórakozott velük. Nagyon cuki!

Izzy

Őt 2022 júniusában mentették meg a texasi North Padre-sziget közelében, miután a vadonban évekig tartó illegális emberi interakció miatt egészségi állapota romlott, és beavatkozásra volt szükség. A CMA-t választották örök otthonául, ahová 2022. november 4-én érkezett. Az ő életkorát 10 évre becsülik. Izzy imád “szörfözni”. Egy deszkán úszkált órákon át.

További lakók

Itt él még még Rudolph, a barázdásfogú delfin is, aki halláskárosodást szenvedett, ezért őt sem lehet szabadon engedni, mert a halláskárosodása súlyosan korlátozza a táplálékkeresési képességét.
Rosie is barázdásfogú delfin, akit 2023 februárjában mentettek meg, miután partra vetődött.
Doris, Kitana, Dagny és Wren szintén halláskárosodás miatt nem engedhetők vissza a tengerbe.

A kis vidrák (Opie, Walle, Boomer) szintén nagyon cukik. Vannak teknősök, egy cápa (Thelma), akit egy magángyűjtő fiatal kölyökként fogott ki, de később megtudta, hogy a dajkacápák folyamatosan nőnek. Amikor kinőtte az akváriumot, akkor a gyűjtő már nem tudott róla gondoskodni, és az akváriumba hozta. Szerencsére itt nagy mozgástere van.
Vannak nagy fehér pelikánok is. Többek között itt él Ricky, aki a Delfines kaland című filmben Rufus-t (Potyit) játszotta.

Volt még egy rész, ahol kapibarákkal lehetett találkozni. Ez fizetős program. Csibi megtalálta, hol vannak a kapibarák és itt nem voltak csak azért külön szeparálva, mert fizetős rész, hanem ha nem fizettél külön, akkor is láthattad legalább őket. Akik viszont fizettek, azok bemehettek hozzájuk, játszhattak velük, simogathatták őket.

A kapibara vagy más néven vízidisznó a Föld legnagyobb rágcsálója, mely Dél-Amerikában őshonos. Mindig vizek környékén él, kitűnően úszik. A folyók és tavak partvidékét, illetve a mocsaras területeket kedveli. A vízidisznó egy óriási tengerimalacra hasonlít. Szőrzete rövid sörteszerű, színe vörösesbarna. Feje nagy, szemei sötétbarnák, fülei kicsik. 15-20 fős csoportokban élnek. A csapatot egy öreg domináns hím vezeti. A száraz évszakban nagyobb, több száz fős csoportba verődnek. Többféle hangjuk van: ugatás, füttyentés, röfögés és jellegzetes kattogás. Nagyon gyorsan tud futni. Ha ragadozó támadja meg, először rövid kiáltással figyelmezteti társait, akik azonnal a vízbe futnak. Vicces kis jószágok. Itt is rohangáltak fel és alá, egyik hirtelen megugrott és szaladt utána a többi. Aranyos kis állatok.

Filmes ereklyék

A Delfines Kaland című filmnek egy teljes szoba van szentelve, ahol filmes ereklyéket lehet megnézni. Winterre nagyon sok helyen lehet emlékezni. Vannak falak, ahol a látogatók (gyermekek és felnőttek) által készített rajzok, üzenetek vannak kirakva. Nagyon megható!

Étterem

Hosszú órák után kipróbáltuk az éttermet, ahol egyszerű kajákat lehet rendelni: Csibi egy hamburgert kért, én pedig egy grillezett sajtot (ami itt a valóságban egy sajtos toast inkább). Finom volt nagyon.

Desszertként egy úgynevezett The OMD (Orange Mango Dreamsicle) nevű dolgot kértünk, ami nem volt túl olcsó (8,99 USD), de cserébe nagyon-nagyon finom volt: mangós ital, tejszínhabbal, házi készítésű jégkrémmel, egy ehető vanília szívószállal és kandírozott narancs szelettel. Tényleg nagyon finom!

Az ebédet követően persze visszatértünk egy újabb körre, hogy mindent megnézzünk, ami még kimaradt. Körbejártuk az összes lehetséges kiállítást, minden állatot megnéztünk, Csibi ráját is simogatott, láttunk szép halakat, teknősöket, a cápát is jó darabig szemmel tartottuk. A kórház részre is be szabad menni, ahol vannak további állatok, akik kezelés alatt állnak és ha rendben lesznek, akkor mehetnek vissza a természetbe!
És aztán újra és újra a delfineknél kötöttünk ki! Gyakorlatilag majdnem szinte utolsóként hagytuk el a helyet.

Nem látványosság – küldetés

A Clearwater Marine Aquarium fő célja a mentés, rehabilitáció és visszatelepítés. A látogatók nem csak nézők – hanem tanulnak, kapcsolódnak, és talán egy kicsit másképp mennek majd haza. Tudatosabban. Reményteljesebben.

🧭 Hasznos tudnivalók

• 📍 249 Windward Passage, Clearwater, FL 33767
• 🕐 Nyitvatartás: általában 10:00–18:00 (nyáron hosszabbított idő is lehet)
  Érdemes korán érkezni – a reggeli órák csendesebbek.
• 🎟️ Jegyek: Online foglalás ajánlott (főleg főszezonban), gyakran vannak kombinált csomagok, pl. hajós túrával.
• 🐬 Ne várj show-t – várj történeteket, tanulást, lassú figyelmet.
• 📸 A medencék körül nehéz fotózni, de a pillanatok így is örök emlékek maradnak.
• 🚗 Parkolás: Saját mélygarázs, közvetlen a bejáratnál.
• 🌊 Kiknek ajánlott? Mindenkinek, aki szereti az állatokat és nyitott egy mélyebb, hiteles élményre. Különösen szívhez szóló lehet gyerekeknek, családoknak vagy bárkinek, akit érdekel a természetvédelem.

Miért térnénk vissza újra?

Mert itt az együttérzés a legfőbb látványosság. Mert egy tengeri teknős szemébe nézni, akit megmentettek, több, mint program: élmény, ami nyomot hagy. És mert a delfineknek valami különleges képességük van – egy pillantással elérik, hogy megálljon az idő és szó szerint fogva tartanak.

…

Innen vissza kellett mennünk a szállodába a bőröndökért. Az eredeti terv szerint itt még két strandot útba ejtettünk volna, de mivel az egész napot a delfinek társaságában töltöttük, abban maradtunk, hogy a part közeli úton fogunk visszamenni, ami talán picit tovább tart, de nem jelent igazán nagy kitérőt.

A strandokból viszont nem sok látszódott, mert inkább a házak között vezetett az út. Szóval ezt igazából akár ki is hagyhattuk volna. Mindegy. Az ég viszont ismét beborult, láttuk, hogy villámlik és valahol már esett is.
Visszaértünk a szállodához, Csibi bement a bőröndökért és még egy újabb kb. 45 perces út állt előttünk.

További képek