6/19/2025

Tehát a Sight Sea-R Cruises nevű céget választottuk.

Többféle kirándulást kínálnak: delfinles, naplemente-túra, de van privát túra, és kagylós kirándulást is lehet választani.
Június 19-e mindössze néhány éve ünnep Amerikában (2021 óta). Ez a Juneteenth. Korábban már írtunk róla. Mondjuk a jelenlegi elnök agyából már kipattant, hogy lehet nincs is szükség erre az ünnepre, de egyelőre még mindenképpen az! Szóval arra számítottunk, hogy biztos sokan leszünk.
Minden reggel 6:20-kor keltünk, kényelmesen megreggeliztünk és aztán indultunk.

10-re foglaltunk időpontot, de ¾ órával előbb oda kellett érni. Mivel kb. 10-15 percre volt tőlünk, így hamar meg is érkeztünk. Be kellett menni egy boltba, ahol átvehettük a jegyeket. Még volt egy csomó idő, addig nézelődtünk. Tök jó kalózos dekoráció van, mert kalózhajóval is lehet menni túrázni. Illetve lehet hajót bérelni, van, akinek a sajátja is itt áll.
Van egy karibi stílusú étterem is és a falon itt is lehet látni egy csomó fotót a hurrikán utáni állapotokról. Irtó szomorú látvány.

Közben egyre többen lettünk és volt három idősebb asszony, akik szerették volna kicselezni a sort és mindenkinél előbb a hajóra jutni. Már akkor sem voltak túl szimpatikusak (és később se lettek azok).
Mondjuk mi is szerettünk volna egyébként jó helyen felszállni, mert 2018-ban megtanultuk, hogy hátul érdemes ülni, ahol a motorok vannak, mert ott szívesen ugrándoznak a delfinek. De mi elsők között is érkeztünk. Be is álltunk egy alakuló sorba, de aztán a hajó meg átállt egy másik helyre. Akkor jó bután kiálltunk a sorból, és közben kiderült, hogy végülis ott kell majd bemenni, ahol először álltunk.
De akik mögöttünk álltak abban a sorban, nagyon kedvesek voltak, mert visszahívtak minket oda előre. És persze azok is visszajöttek, akik előttünk álltak. 😄 Visszarendeződött a sor!
Amikor végre felszálltunk a hajóra, akkor sikerült olyan helyre ülni, ahova szerettünk volna. A három dáma közül az egyik odaült mellénk, de kb. tolt minket egyre kijjebb. Roppant idegesítő volt. 😄

De hát nem idegeskedni jöttünk és tudjuk, hogy mindig vannak ilyenek. (Spanyol anyanyelvűek voltak.) Még el se indultunk, máris láttam egy delfint és később is láttunk egy csomót.

Nagyon szerencsések vagyunk. De mi azt vártuk, hogy közvetlenül a hajó mögött ugráljanak. (2018-ban már el lettünk kényeztetve.)
Nagyon sok delfint láttunk útközben és volt olyan, amelyik ott úszkált a hajó hátuljánál, mikor álltunk.

Amikor már visszafelé mentünk, a kapitány (Dave) meglátott egy csapat delfint (3) és mondta, hogy azt várja/reméli, hogy beállnak a hajó mögé és ugrándoznak majd. És mintha tudták volna, mi a dolguk, így is történt.
Annyira közel voltak, hogy szinte meg is tudtuk volna őket érinteni. Gyönyörű, okos, varázslatos állatok. Szuper volt! Szavak nincsenek rá, mennyire jó őket ilyen közelről, a saját közegükben látni.
Imádtuk az egészet!

Aztán menet közben egy kedves nénivel is összebarátkoztunk, aki az unokahúgával vett részt a kiránduláson. Ha jól emlékszem, talán Ohio-ból származik a néni, de már régóta Floridában él. Egy csomó dolgot mesélt nekünk, többször nyomatékosan mondta, hogy a hídon túl a MEXIKÓI (és nem Amerikai)-öböl látható. Nyilván sokan értitek, és most nem is fogok mélyebben ebbe belemenni. 😀
Ami még érdekes, vagy számomra elgondolkodtató volt, hogy a néni 70 éves és tök aktív, kirándul, utazgat. Most tervez a nővérével egy európai utazást. Az Anyukám is 70 éves és rohadtul nem így él… 🙁 És ez végtelenül szomorú szerintem, hogy mennyire nagy a differencia és hogy igenis számít, hogy ki hol és hogy él…
A néni unokahúga csinált egy baromi jó videót a delfinekről és át is küldték nekünk is. (Közben kiderült, hogy szerencsére mi is pont olyan jót csináltunk, szóval végül a sajátunkat tettük fel Instára), de ez is tök kedves dolog volt.

Időközben visszaértünk a kikötőbe és úgy gondoltuk, hogy ha már ott vagyunk, akkor együnk ott a karibi étteremben. Így is tettünk. Az étel nem volt rossz, de nem is lett a kedvencem. Rendeltünk egy Curry chicken roti bowl nevűt, meg egy gyümölcsös salátát (The Island Salad). A végén pedig kértünk egy lava cake nevű sütit, de itt is arra jutottunk, hogy ahol legelőször ettünk (Denny’s) ott volt a legfinomabb. Próbálkoztunk már azóta pár helyen, de egyik sem ért a közelébe sem.

Miután megebédeltünk, hazamentünk egy kicsit megpihenni, mert természetesen ma is irtó meleg van. Az ember nem csinál semmit és ömlik róla a víz kb.

De 4-5 óra körül még útra kelünk majd újra.

További képek