6/20/2025

Hirtelen máris péntek lett. Minden utazáson igyekszünk egy kis kultúrát is csempészni a programok közé, erre a napra ez következett. Reggeli után el is indultunk a közeli Fort Myers városába. Az Edison and Ford Winter Estates Fort Myers egyik legismertebb és legérdekesebb látnivalója, különösen, ha az ember szereti a történelmet, vagy egyszerűen csak különleges helyeket keres Floridában.

A hely 9-kor nyit, mi fél 10-10 között érkeztünk. A parkolás ingyenes, de belépőjegyet kell venni. Van a sima jegy és van vezetett túra is. Mi sima jegyet vettünk: 28 USD/fő + adók.
Több nyelven van hanganyag a neten, amit telefonnal meg lehet hallgatni a különböző állomásokon. Aki jobban szereti az appokat, azokra is gondoltak: App Store | Google Play

Az Edison and Ford Winter Estates két híres amerikai, Thomas Edison (a villanykörte feltalálója) és Henry Ford (az autógyártás úttörője) téli rezidenciáit, laboratóriumait és kertjeit foglalja magában. A két barát egymás szomszédságában töltötte itt a teleket az 1900-as évek elején.

A főbb látnivalók a következők:

Edison rezidenciája (Seminole Lodge)
Edison 1885-ben vásárolta meg a telket, és 1886-ban már el is készült a ház. A ház belülről megőrizte eredeti stílusát, klasszikus floridai verandás megoldással, vintage bútorokkal és Edison saját találmányaival.

Ford háza (The Mangoes)
Henry Ford csak később, 1916-ban vette meg a szomszédos ingatlant. Ez a ház is gyönyörűen karbantartott, hűen tükrözi a korszak elegáns, de praktikus lakberendezését.

Edison botanikai laboratóriuma
Edison komolyan foglalkozott gumifa-kutatással (a gumiabroncsokhoz), és egy igazi kis laboratóriumot épített, ami ma is látogatható. Több mint 1000 növényfajt kísérletezett ki, többek között bambusz, eukaliptusz, és kaucsukfa is van a kertben.

Botanikus kert
A birtokon sétálva lenyűgöző növényekkel lehet találkozni: óriás banyanfa, illatos jázmin, egzotikus orchideák, mangó- és citrusfák mindenfelé.
A banyanfa különösen híres: Edison és egy barátja ültette 1925-ben, és azóta több mint 4000 négyzetméteres területen terjeszkedett el – ez az egyik legnagyobb az Egyesült Államokban. A banyanfa valójában egy indiai fügefa. Alatta parkoltunk és hát mehettünk utána kocsit mosni… 😄
De a fa tényleg lenyűgöző méretekkel bír.

Múzeum
A múzeumban pedig Edison és Ford személyes tárgyait, találmányait, fényképeit lehet megnézni.
És persze az ajándék shop sem hiányozhat.

A híres banyanfa kint áll a parkoló mellett. Érkezéskor először persze abban gyönyörködtünk, hogy milyen hatalmas és milyen szép.

A fa mellett áll egy tábla, melyről megtudhattuk, hogy Florida az Egyesült Államok „villámfővárosa”! ⚡ És ez nemcsak afféle becenév: statisztikailag is a legtöbb villámcsapás Floridában történik évente, különösen a nyári hónapokban.

És hogy miért pont itt?

Több tényező együttállása miatt:

• Meleg, nedves levegő az Atlanti-óceán és a Mexikói-öböl felől → ez kiváló táptalaj a zivatarok kialakulásához.
• Lapos domborzat és sok nyílt tér, ahol a viharok könnyen kialakulnak.

Az ún. “lightning alley” nevű terület különösen aktív, ami a Tampa és Orlando közötti sávot jelenti. Ezért is hívják konkrétan Tampa városát ”Lightning Capital of the U.S.", vagyis az USA villámfővárosának. Évente kb. 1,2-1,5 millió (!) villámcsapás történik Floridában. Júniustól szeptemberig van a „villámszezon”, amikor szinte minden délután kialakul egy-egy zivatar, főleg a belső részeken.
Ez tényleg így van, még csak 3. napja vagyunk itt, de minden délután menetrendszerűen érkezett a vihar. A Sunshine State nagyon gyorsan sötétbe tud borulni. 🌩️🌴

⚠️ Látogatóként jó tudni:

• A villám Floridában komoly veszély, évente többször is előfordul halálos áldozat vagy súlyos sérülés. Most is több ilyenről hallottunk.
  A legszomorúbb sztori: egy 29 éves coloradói srác nászúton volt a feleségével. Bokáig állt az óceánban és megcsapta a villám, úgy hogy ahol ők voltak nem is volt vihar, de még csak beborulva sem volt! Szóval tényleg nagyon kell vigyázni és nagyon komolyan kell ezt venni!!
• Tehát ha dörgést hallasz, vagy látod, hogy villámlik, menj fedett helyre! A szabály egyszerű: „When thunder roars, go indoors.”
• A strandok, golfpályák, nyílt víz különösen veszélyes ilyenkor – a legtöbb baleset itt történik.

Na ez szerintünk érdekes is és nagyon fontos infó is, és mivel itt találkoztunk ezzel, gondoltam, most itt le is írom Nektek! Sőt, még az is ki van írva, hogy ha a személyzet villámtevékenységet észlel, akkor a látogatókat biztonságos helyre terelik! (Pl. a múzeumba.)

De szerencsére mikor itt jártunk, akkor nem volt ilyen típusú veszély. Napsütés és forróság annál inkább. Brutálisan meleg volt ismét. Mivel nyitás körül érkeztünk, ezért tömeg nem volt, elvétve találkoztunk más turistákkal is.
Illetve szoktak itt tartani gyerekeknek táborokat - most is volt, mert bizonyos helyekre emiatt nem lehetett bemenni.
A házak is felújítás alatt állnak egyébként, de a berendezett szobákba valószínűleg egyébként sem szabad bemenni, mert csak kívülről - nyitott ablakokon lehet benézni. De ez nem volt baj, mert tök jól meg van csinálva. És nagyon jól el lehet képzelni, hogyan éltek itt akkoriban. Szinte várod, hogy kisétál Edison vagy Ford.

Nagyjából próbáltuk betartani a sétaútvonalat a meghatározott látnivalók sorrendje alapján. (Nem mindig sikerült!)

A kertek nagyon tetszenek nekünk, de ezt már biztos tudjátok, mert szinte mindenhol imádjuk a botanikus kerteket. Itt ami extrán tetszett nekünk, az a sok mangófa volt. Korábban még nem nagyon láttunk ilyeneket. Meg persze a pálmák és a banyanfa is. Meg a rengeteg orchidea.
A házak is szuperek, könnyű elképzelni tényleg, milyen lehetett itt az élet és hogy miért töltöttek itt ennyi időt.

Ami engem még érdekelt és ezért utána is olvastam, az az, hogy hogyan kezdődött Edison és Ford barátsága, illetve mennyire régi keletű volt, ha egymás mellett éltek.
Henry Ford fiatalon Edison egyik gyárában dolgozott, mint mérnök és gépész, és már akkor csodálta Edisont.
Amikor Ford előállt az első autójával (a Quadricycle-lal), Edison bátorította, hogy folytassa az autófejlesztést, mert hitt az ötletében. 1896-ban egy találkozón Edison így szólt Fordhoz:

Ez az, Henry, ne hagyd abba!
Az elektromosságnak a városokban van a helye, de a vidéknek szüksége van az autódra.

Ez a mondat döntő volt Ford számára – Edison szavai gyakorlatilag megerősítették benne a küldetéstudatot.
A barátságuk több évtizeden át tartott. Rendszeresen kirándultak, táboroztak együtt, néha más hírességekkel, például Harvey Firestone-nal (a Firestone gumiabroncscég alapítója) és John Burroughs-szal (természetíró). Ezt a kis csapatot „The Vagabonds” néven is emlegették, és az ő kalandjaik sok korabeli lapban megjelentek. A múzeumban is van egy rész ennek szentelve.

Miután a házakat és kerteket megnéztük, természetesen a múzeumban is tettünk egy nagy kört. Amikor Michigan-ben, pontosabban Dearborn-ban jártunk, ott már találkoztunk kettejük munkásságával, de itt is ugyanannyira lenyűgöző volt, hogy mi mindent csináltak, találtak fel, mennyit dolgoztak olyan dolgokon, amelyeket ma is használunk.
Ha valaki erre jár, szerintünk semmiképpen ne hagyja ki, megér egy látogatást a hely. (Dearborn, Michigan-ben is!!!)

Ezt követően éttermet kerestünk, de mivel a környéken semmi szimpatikusat nem találtunk, végül visszamentünk Fort Myers Beach-re és a Summerlin Caféba tértünk be ebédelni.

Ketten kértünk egy gyrost, amihez járt egy leves és egy desszert is. Több levesből lehetett választani, valami húsgombóc levest kértünk. Aztán jött a gyros, ami nagyon finom volt és a végén is két vagy három egyszerű desszertből lehetett választani. Azt hiszem, valami tejberizst kértünk.
Egyszerű volt, jó volt, tömeg sem volt.

Miután befejeztük az evést, átmentünk a mellettünk található autómosóba és megpróbáltuk lemosni a piros fügedarabokat, amelyek ráhullottak az autóra a parkolás során… Elég undin nézett ki, nem akartuk a végén úgy leadni az autót. 😀

A szálláson ismét pihentünk egyet, megnéztük mit csinál Coco és később lementünk egy újabb hosszú sétára. Ezúttal jobbra indultunk, és egy 40 perces sétával egészen a sziget csücskéig jutottunk. Van ott egy park, amit korábban autóval már megnéztünk (csak kívülről) és innen meg nem jöttünk rá, hogy tudnánk bemenni, szóval végül csak a parton sétáltunk egy hatalmasat. Egyszer delfint is láttunk, de sajnos csak egyszer.
Innen persze vissza is kellett jutni, így a másfél órás séta ismét biztosítva volt. Ennyit a pihenős nyaralásról, mi?? Egyszerűen nem bírunk megülni a fenekünkön. Mondjuk, Csibi bírna, de én állandóan mennék… 😀 Volt is némi feszkó ebből.

Ahogy visszafelé haladtunk, már ment le a nap és azt is láttuk, hogy gyülekeznek a szokásos felhők és előttünk már villámlott is elég nagyokat. Tanulva az előzőekből, szedtük is a lábunkat!
Meg hát sajnos ezen az estén már be is kellett pakolni, hiszen holnap reggel a következő szállás felé vesszük az irányt. Mindig nehéz búcsút venni az óceán látványától. Most sem volt ez másképp!

További képek