6/21/2025

Korán reggeliztünk - szokás szerint. Cocot nem nagyon tudtuk szóra bírni, de azért egy “Hello Coco”-t kaptunk tőle búcsúzóul. Kicsekkoltunk, kocsiba ültünk és mielőtt még elindultunk volna a következő állomás, St. Petersburg felé, úgy gondoltuk, hogy nosztalgiából elmegyünk Bonita Beachre, ahol anno Csibi megkérte a kezemet.
Az eredeti terv szerint még tegnap mentünk volna, de Csibinek nem volt kedve, így erre a napra maradt.

Kb. félórányira van a szállodától Bonita Beach. Én imádom a tengerparti vityillókat nézegetni, olyan gyönyörű házak, villák, kastélyok vannak, hogy az ember csak tátott szájjal nézi őket.

Így érkeztünk meg a parkolóhoz, ami a korai óra ellenére (vagy pont azért, hiszen ráadásul hétvége is volt) teljesen tele volt. Esélyünk sem volt leparkolni és sétálni egyet… Így aztán kicsit csalódottan visszafordultunk ugyanarra, amerről jöttünk és elindultunk immár tényleg St. Petersburg irányába.

Azt írta a Waze, hogy több mint három órás az út… Kicsit soknak tartottuk, de azért csak mentünk, amíg aztán rájöttünk, hogy van egy fizetős híd, és ha azon megyünk át, akkor legalább egy órával rövidebb lesz az út, mert a Waze Tampa felől akart egy jó nagy kerülővel vinni minket. (Hiszen általában nem a fizetős utakat szoktuk választani.)

Itt útközben volt egy nagyon balesetveszélyes szituáció. Szerencsére mi másik sávban mentünk, de ettől még durva volt. Egy autóról lepottyant egy kanapé! Igen, jól látjátok… Egy kanapé… Mi először csak azt láttuk, hogy az autósok lemennek a fűre és onnan térnek vissza az útra.. De irtó gyorsan kellett reagálniuk és óriási csoda, hogy nem lett belőle tömeges baleset (legalábbis addig nem, amíg mi elhaladtunk ott). Egy kocsi állt ott, mi először azt hittük, hogy róla esett le, de azt gyanítjuk, hogy ő lehetett az első, aki elé lepottyant a cucc, mert kicsivel előrébb láttunk egy fiút meg egy lányt egy kocsi mellett állva, aminek a platója jól megvolt pakolva és nem értették, hogy mi történt velük… Katasztrófa, hogy mennyire hülye emberek vannak!
Szóval tényleg hatalmas szerencse, hogy nem lett semmi komolyabb gond.

A négysávos és nagyon szép Sunshine Skyway Bridge-n jutottunk be végül St. Petersburg (St. Pete) városába, ahol a következő szállásunk van. Ez a híd fizetős, autónként 1,75 USD a díja, ha valaki SunPass bérlettel rendelkezik, akkor csak 1,16 USD. Ezt kp-vel fizettük ki és azt beszéltük, hogy ennyit bőven megért, hogy plusz egy órát megspóroljunk!

A városka elég szimpatikus, 2017-ben jártunk itt, a legelső floridai utunk során (akkor még Magyarországról érkeztünk, nyaralni és egy floridai körutat csináltunk), de akkor St. Pete Beach-en szálltunk meg, és szerintem konkrétan itt bent a városban nem is jártunk.

Először a szállásunkat próbáltuk megtalálni. Amikor szállást kerestünk, emlékszem, hogy itt nagyon sokat variáltunk, hogy melyik legyen, hol legyen. Itt is legyen óceánpart? Legyen inkább Tampa? Legyen St. Petersburg? Szóval nagyon sokat megnéztünk, aztán választottunk egyet, de mire ideértünk, én már nem is emlékeztem, hogy melyik mellett döntöttünk.
Aztán persze kiderült, hogy egy történelmi jellegű, régi típusú szálloda mellett döntöttünk, St. Petersburg városában.
Ez pedig a Cristal Bay nevű szálloda.
A Crystal Bay Hotel (eredetileg Sunset Hotel) egy igazán izgalmas történelmi helyszín.
Az épületet 1915-ben George Feltham tervezte, eredetileg Sunset Apartment Hotelként nyílt meg. Már ekkor modernnek számított: lift, forró-meleg vízzel felszerelt szobák, tetején tetőkert és pergolás étkezőkápolna is volt. A 20–30-as években bővítették: 35-ről kb. 70 szobára. A második világháború idején falusiak, majd veteránok és fiatal házasok lakták.
A hely valaha híres vendégeket fogadott: Marilyn Monroe (őt nem kell bemutatni), Babe Ruth (amerikai baseballjátékos), Glenn Miller (dzsesszzenész), és Robert Kennedy (Bobby) (nem a Jr., aki most az egészségügyi miniszter) is megfordult itt.

A retró hangulat ma is kézzelfogható: veranda, art deco elemek, mediterrán stílusú homlokzat, belső kert és hangulatos reggeliző tér. 2015-ben teljesen felújították, és visszakapta régi fényét. Szellemjárta történetek is kapcsolódnak hozzá. Szerencsére nekünk nem volt ilyen élményünk! 😀

Kicsit régimódinak tűnik, nemcsak maga az épület, hanem a hangulat is. Belépve a recepción csomó minden tök furán működik. Egy tableten kell megadni az adatokat és persze van számítógép meg minden, de mégis tényleg olyan retró feeling van.
Viszont nagyon-nagyon kedves a fogadtatás, tiszta családi hangulatú az egész. Először úgy tűnt, hogy még nincs kész a szobánk, de így is készültünk, csak szerettük volna a bőröndöket letenni, hogy ne kelljen miattuk sehol izgulni. De aztán szerencsére a szoba is kész volt végül, át is vehettük. Kb. VIP vendégként kezelnek mindenkit, még egy kis “ajándékcsomagot” is kaptunk: vízzel és müzliszelettel. Illetve volt még bekészítve egy kis infós papír a szállodáról, és kaptál mellé igazi levélpapírt tollal. (Manapság hol van még levélpapír??) Nagyon kedves ajándék!
A szoba tök tágas, volt egy kis “iroda” jellegű rész íróasztallal, kanapéval, egy hálórész és persze egy kis fürdőszoba. Itt is ingyenes a parkolás és természetesen van reggeli is.
Csibi azonnal bekapcsolta a tévét, ami nem működött, szóval rögtön ment is a recepcióra, hogy valaki csináljon vele valamit… Nem mintha tévét akartunk volna nézni. De az volt a gond, hogy nem lehetett ki sem kapcsolni. És úgy hagyni meg nem akartuk. Szóval egyből jött egy néni, akinek sikerült kikapcsolni a tévét.

De most nem is időztünk tovább, hiszen volt még egy kis idő, gondoltuk ki is használjuk! Gyertek velünk, szoros a program.
(El se hiszem, mennyit pihenünk… 😂)

Crystal Bay Hotel képek