Nemrég olvastam egy nagyon kedves sztorit, gondoltam, megosztom Veletek is.

Te hogyan búcsúznál a pályafutásodtól, ha több mint három évtizeden át az égbolt volt az életed?
Keith Rosenkranz, a Delta Air Lines kapitánya nem elégedett meg egy egyszerű kézfogással és tortával a reptéri irodában. Úgy döntött, hogy egyetlen napba sűríti mindazt, amit szeret: repülést, barátokat, családot.
Rosenkranz az amerikai légierő egykori F-16-os vadászpilótája volt, aki 1991-ben az Öbölháborúban 30 bevetést teljesített, majd leszerelése után 33 évig repült a Deltánál. Ha nem repült, írt – könyve, a Vipers in the Storm személyes naplója a háborús égről.

2024 februárjában – 33 évnyi szolgálat után – rendkívüli módon búcsúzott: Egy teljes Airbus A330-900neo repülőgépet bérelt ki, melyen 112 barátja és családtagja repült el vele Hawaiira, egy egynapos búcsúra.
A repülést 16 hónapos előkészület előzte meg, fő célja az volt, hogy kollégái is kapjanak megfelelő búcsúrepülést, mivel a COVID miatt sokan lemaradtak róla. Azt mondta: „Ha rajtam múlik, ezt pótolni fogom.” És pótolta.
Mindenki együtt repült vele Dallasból Los Angelesen át Hawaiira és vissza, mindössze 24 óra leforgása alatt.
A repülés során két pilótája repült a szárazföldi szakaszokon (DFW–LAX, LAX–DFW), míg ő maga az óceánon átívelő etapokon – a szabályzat miatt nem lehet egy pilóta végig.

A Dallas–Fort Worth reptéren már a felszállás előtt vízágyús tisztelgéssel búcsúztatták.

A Los Angelesi LAX-en szintén különleges ceremóniával várták a gépet: itt is kapott egy ritka vízágyús üdvözlést, amit a vízhiányos Kaliforniában szinte soha nem engedélyeznek.
A hangárban fotókkal, emlékekkel díszítették a gépet, az utastérben pedig nevetés és nosztalgia töltötte be a levegőt.

Kona repülőterén aztán hawaii stílusú ünneplés következett. Luau, tánc, majd a legmeghatóbb pillanat: Keith és felesége, Colette megújították esküvői fogadalmukat. 1977-ben találkoztak először és Keith egy sárga hawaii-inget viselt.

Hogy mennyibe került mindez? A kapitány elmondása szerint körülbelül egy éves fizetésébe. (Több mint 100 000 dollár!) De ahogy ő fogalmazott: „Nem akartam a temetőben a leggazdagabb lenni.”

Ez a történet nemcsak egy pilóta karrierjének lezárása. Ez egy üzenet mindannyiunknak: ha van lehetőséged, búcsúzz úgy, hogy mosollyal gondolj vissza – és mosolyt csalj azok arcára is, akik elkísértek az utadon.
Mert az élet nemcsak arról szól, hány mérföldet tettél meg, hanem arról is, kivel repültél együtt.

Ez a rövid kis videó talán valamit átad a hangulatból.

Én személy szerint szívesebben olvasnék több ilyet, mint a rengeteg sokkoló dolgot, amit nap mint nap látunk és hallunk.

Remélem, hogy Nektek is tetszett ez a kedves kis történet.