Mostanában több szomorú poszt is volt, de azért nem akarunk se hírcsatorna lenni, se csupa lehangoló dolgot hozni, szóval jöjjön ismét egy vidámabb téma: a drága kis kolibrik!

Mivel sajnos az idei szezon is a végéhez közeledik, lassan itt az ideje búcsút venni tollas kis barátainktól. 😣 Idén nagyon korán érkeztek, április elsején láttuk az első kis cukiságot. Egész nyáron nyüzsögtek az erkélyen, szerencsére nagyon sokan jöttek/jönnek még.
Habár idén valahogy szégyenlősebbek, mint tavaly. De azért most is voltak állandó vendégeink, és persze házőrzőink is… Mármint ők nyilván csak az itatót érezték magukénak és azt védték mindenáron!
Idén Santi(ago) volt az egyik ilyen kis barátunk. Egész nap is elüldögélt az erkélyen, de minket valahogy nem kedvelt annyira, mert ahányszor csak meglátott minket (hiába bent voltunk), azonnal elrepült.

Amikor a kicsit megszülettek, akkor aztán beindult az igazi roham és egyfolytában sürögtek-forogtak, harcoltak. A kicsik még az ártatlanságuk miatt bátrabbak voltak, ezért aztán a nyár végére volt olyan, aki a kezemből ivott! Ez idén is szuper élmény volt, de most sajnos csak a nagyobb itatóból voltak hajlandóak kézből inni. De én már ezért is irtó hálás vagyok. Hogy a bizalmába fogadott és olyan közel mert jönni, hogy érezhessem a szárnyának suhogását a kezemen. Leírhatatlan pillanat!

Imádjuk a felismerhető kis szokásaikat, a "csizmás" kis lábukat, ahogy a szemük sarkából figyelnek és ahogy csipognak. Igazi áldás a jelenlétük! Nagyon-nagyon fognak hiányozni!!

Jó utat Picikék! De még maradjatok azért!! És siessetek vissza tavasszal!

További képek