A zászlók és ünnepek után közelebb lépünk az emberekhez. Hogyan élnek együtt, mikor házasodnak, milyen családmodellek a leggyakoribbak? Egy személyesebb ablak az amerikai mindennapokra.

Az amerikai családi élet és párkapcsolati minták rengeteg szempontból különböznek az európai hagyományoktól. A mobilitás, az individualizmus és a társadalmi struktúrák mind befolyásolják, hogyan alakítják az amerikaiak a család és otthon fogalmát. Nézzük meg, hogyan is élnek az amerikai családok!

Az Egyesült Államokban a fiatalok gyakran már 18 éves koruk körül elköltöznek otthonról. A felsőoktatás és a munkaerőpiac lehetőségei miatt ez szinte elvárás. A saját lakás vagy kollégiumi élet az amerikai felnőtté válás szerves része, ami a függetlenség szimbólumává válik.

A jogosítvány megszerzésig sem kell sokat várni. Ez is azért van, hogy minél előbb önállóan tudjanak közlekedni (mert a tömegközlekedés általában nem túl jó, ha nem valami nagyvárosban élünk).
Itt Észak-Karolinában 16 évesen meg lehet szerezni a tanulói jogosítványt. Ez azt jelenti, hogy csak úgy vezethet, ha egy 21 éves vagy annál idősebb személy tartózkodik az autóban az első ülésen és van érvényes jogosítványa.
Fél évre rá megszerezheti a korlátozott jogosítványt, ami annyit jelent, hogy

• éjfél és reggel 5 óra között egyedül nem vezethet. Ha a munka, iskola, vallási program, vészhelyzet indokolja, akkor vezethet;
• 21 évesnél fiatalabb személyek nem tartózkodhatnak az autóban, hacsak nem közvetlen családtagok. Tehát barátokkal 17 évesen nem lehet összebandázni egy autóban... De ha a barátnak is van autója, akkor minden ok... Kicsit vicces azért, de ez van.

18 éves kortól megszűnik mindenféle korlátozás.

Mi is gyakran látjuk, hogy nagyon fiatalok ülnek a volán mögött és nekünk nagyon fura. Azonban érthető, és ameddig nem csinálnak hülyeséget, rendben is van. Vannak vidéki helyek, ahol létszükséglet az autó és a szülők alig várják, hogy a gyerek is tudja használni az autót, nem csak azért, hogy ne kelljen furikázni, de hogy be tudjon segíteni (pl. vásárlásban).

Az gondolnánk, hogy 16,5 évesen kiengedni a gyerekeket autóval veszélyes, mert nem tudnak vezetni. Mindenesetre Észak-Karolinábn nem ők okozzák a legtöbb balesetet, hanem a 20-29 éves korcsoport. (Forrás: ncdot.gov)

Az otthon nem feltétlenül a család központja. Az amerikaiak gyakran költöznek, akár 5–10 évente, mivel a munkahely, válás vagy iskola miatt szükség van az állandó változásra. A generációs együttélés ritka, a gyerekek külön élnek a nagyszülőktől, és gyakran más államban folytatják az életüket.
Mindig rácsodálkozunk, mikor egy fiatal egyén vagy pár beköltözik itt egy apartmanba. Nem tudjuk pontosan hány évesek, de fiatalok. A mi amerikai álmunk bejegyzésünkben is írtunk erről, hogy elképzelhetetlen volt a mi időnkben Magyarországon azt csinálni, amit itt látunk. Nem csak az albérletet illetően.

Bár a házasságkötési arány viszonylag magas, a válások száma is lényegesen magasabb. Az amerikai társadalomban a párkapcsolatok folyamatos keresést jelentenek, és az olyan társkereső alkalmazások, mint a Tinder és eHarmony, mindennapossá váltak. A „dating” egy külön világot jelent, szabályrendszerekkel és különböző elvárásokkal. (Majd erről is lesz külön poszt.)

A gyermekvállalás egyre inkább tudatos döntés, és sokan késlekednek vele, különösen a városi, magasabb iskolai végzettséggel rendelkező nők körében. A gyereknevelés anyagi terhe miatt sok pár csak egy gyermeket vállal, vagy évekkel késlelteti azt. Ugyanakkor nem mindenki követi ezt az irányvonalat.
Bár a fiatalabb amerikaiak nagy része valóban késlekedni szokott a családalapítással, sokan 18–20 éves koruk körül is vállalnak gyereket vagy házasodnak. Bár ez nem a jellemző tendencia, bizonyos közösségekben és szubkultúrákban, például vallásos vagy vidéki területeken, a fiatalon családot alapító életmód is gyakori választás lehet. Az ilyen fiatalok számára a házasság és a gyermekvállalás egy fontos életcél, és az önállóság vagy felnőtté válás szimbóluma. A különböző családi minták széles spektrumot ölelnek fel, így az amerikai társadalom ezt is egy „tipikus” életútként értelmezi.

Tendencia ide, vagy oda, erre is sokszor rácsodálkozunk mikor itt a környéken sétálunk, vagy éppen a botanikus kertben ahova szoktunk járni: fiatal párok 2-3 gyerekkel vannak. Ismét visszakanyarodhatunk a mi amerikai álmunk bejegyzésünkhöz: elképzelhetetlen volt, hogy otthont teremtsünk, nemhogy gyereket vállaljunk huszonévesen.

Az amerikai családmodell már nem a hagyományos 2 szülő + 2 gyerek. Az alternatív családformák, mint a házasság nélküli együttélés, mozaikcsaládok és azonos nemű párok gyerekekkel, egyre elfogadottabbá váltak. Az ideális család sokszínűségét már a törvények is tükrözik. (Kivéve persze, ha az aktuális elnöknek fura elképzelései vannak dolgokról…)

Az „overparenting”, vagyis a szülők túlzott kontrollja egyre inkább jellemző. A gyerekek napirendje gyakran tele van szakkörökkel, edzésekkel és különféle fejlesztő programokkal. Mindez a gyerekek számára is egyértelmű célzott fejlesztést jelent, és már kiskoruktól megtapasztalják az önállóságot.

Az amerikai szülők gyakran inkább a saját megoldásaikat keresik, mintsem közösségi segítséget kérjenek. A szomszédokkal való kapcsolat inkább udvarias, mintsem közeli. A „falu neveli a gyereket” eszméje ritka, és a közösségi nevelés nem terjedt el, mint más országokban.

A lakásárak, diákhitelek és alacsony fizetések miatt sok amerikai számára az „ideális” életforma, amely a ház, udvar, kutya és család képletét tartalmazza, már nem elérhető. A középosztály számára ez egyre inkább kiváltsággá válik.

Bár a család fontos szerepet játszik az amerikai kultúrában, az egyéni szabadság és önmegvalósítás gyakran fontosabb, mint a családi elvárások. A fiatal felnőttek egyre inkább szétválnak a hagyományos családi mintáktól, saját életformát választanak, és más karriert követnek.

Tehát nincs „egyetlen amerikai családmodell” – csak millió variáció.
Az amerikai társadalomban a család fogalma rendkívül rugalmas. Már nem számít, hogy házas vagy-e, hány gyereket nevelsz, vagy kik a szüleid. Az egyedüli fontos dolog a választás szabadsága és a lehetőségekhez való hozzáférés, bár sajnos ez a hozzáférés nem mindenki számára egyenlő.