Elérkeztünk a talán legmegosztóbb és legnehezebben érthető amerikai jelenséghez: a fegyverekhez. Hogyan vált a fegyver egyszerre a szabadság szimbólumává és a mindennapok fenyegetésévé?

Amerika egy olyan ország, amit könnyű szeretni: elképesztő természeti kincsek, sokszínűség, lehetőségek és inspiráló emberek. De van két dolog, amit – európai szemmel – nagyon nehéz megszokni. Az egyik az egészségügyi rendszer, ami az előző bejegyzés témája volt. A másik pedig: a fegyverviselés "kultúrája".

Az amerikai fegyverkultúra a történelem mély rétegeiben gyökerezik. Már a függetlenségi háború idején az önrendelkezés és a szabadság eszköze volt: a brit uralom elleni küzdelem jelképe.
A vadnyugat korszakában a fegyver a túléléshez tartozott – önvédelem, vadászat, és a mindennapok biztonsága a határvidéken. Ezt a szemléletet erősítette meg az alkotmány második kiegészítése (Second Amendment, 1791) is, amely kimondja:
„A jól szabályozott milícia szükséges a szabad állam biztonságához; a nép fegyverviselési jogát nem lehet megsérteni.”
Sok amerikai számára ez ma is elidegeníthetetlen alapjog, amelyet a személyes szabadság részeként értelmeznek.

Sok amerikai számára a fegyver nem csupán eszköz, hanem a szabadság szimbóluma, ugyanúgy, ahogy más kultúrákban a szólásszabadság vagy a tulajdonhoz való jog. Különösen vidéken a fegyverhasználat mélyen beágyazott hagyomány, gyakran családi örökség, amit apáról fiúra adnak tovább. Azok pedig, akik a szigorítás mellett érvelnek, sokak szemében a szabadság ellenségeinek tűnnek, még akkor is, ha valójában csak a biztonságot keresik.

A fegyveripar hatalma ma is meghatározó tényező az amerikai politikában. Az NRA (National Rifle Association) az egyik legbefolyásosabb érdekvédelmi szervezet, amely óriási politikai és pénzügyi erővel képes formálni a közvéleményt és a törvényhozást. A fegyvergyártás ráadásul komoly iparág: több államban ez az egyik legnagyobb munkaadó, így a gazdasági érdekek is a jelenlegi helyzet fenntartását szolgálják. Az iparág üzenete egyszerű és hatásos: a veszélyre a megoldás nem kevesebb, hanem több fegyver.

A valóság azonban jóval sötétebb. 2024-ben több száz tömeglövöldözés rázta meg az országot: iskolákban, áruházakban, templomokban. A fegyverrel elkövetett halálesetek ma már a fiatalok körében gyakoribbak, mint az autóbalesetek. Mindezt tovább súlyosbítja, hogy nincs egységes szabályozás: az államok eltérően kezelik a kérdést, és sok helyen csak minimális ellenőrzés előzi meg a fegyvervásárlást.

Miért nem lehet „egyszerűen” megszüntetni a fegyverproblémát?
Mert az amerikai társadalmat mély politikai megosztottság jellemzi: a pártok álláspontja gyakorlatilag kibékíthetetlen. Ehhez társul a társadalmi félelem, hiszen sokan úgy érzik, hogy fegyver nélkül védtelenek lennének – akár a bűnözéssel, akár az állammal szemben. És ott van az alkotmányos akadály is: a második kiegészítés módosítása gyakorlatilag lehetetlen vállalkozás.

A hétköznapok veszélyei
Tavaly, a környékünkön, két autó összekoccant egy bolt parkolójában. (Ott, ahova mi is járunk vásárolni.) Egy mindennapos, apró baleset. Csakhogy az egyik sofőr vita közben elővette a fegyverét, és meglőtte a másikat.
Igen, egy koccanás miatt.
És ami a legmegdöbbentőbb, hogy ez nem számít rendkívüli esetnek. Az emberek felháborodnak, sírnak, majd másnap minden megy tovább.

Amerikában két fogalom különösen jól mutatja, mennyire természetes része a fegyverviselés a hétköznapoknak: a concealed carry (rejtett viselés) és az open carry (nyílt viselés).
Az előbbi azt jelenti, hogy valaki elrejti a fegyverét – zsebben, táskában vagy kabát alatt hordja, sok államban ehhez külön engedély sem kell.
Az utóbbi pedig, hogy nyíltan viseli – pisztoly az övön, puska a vállon. Bizonyos államokban ez annyira elfogadott, hogy a benzinkúton vagy a gyorsétteremben, vagy éppen parkolóban sem lepődik meg rajta senki (lásd borítókép).

Van remény a változásra, de lassú.
Egyre több állam próbál szigorítani: háttérellenőrzést, várakozási időt vagy bizonyos fegyvertípusok tiltását vezetik be. A fiatalabb generációk és a városi közösségek körében is nő az ellenállás a fegyverek mindennapi jelenlétével szemben. Civil mozgalmak, mint a March for Our Lives, próbálják elérni, hogy a társadalmi nyomás végül politikai változást is hozzon.

A fegyverviselés kérdése az USA-ban mélyen beágyazódott a kultúrába, történelembe és politikába. Bár sok amerikai is érzi a változás szükségességét, a politikai, gazdasági és kulturális akadályok miatt a folyamat lassú. Addig pedig marad a kettősség: egy fantasztikus ország, amely egyszerre inspirál és sokkol.

Tény: Az Egyesült Államokban több fegyverbolt van, mint Starbucks és McDonald’s együttvéve.

• Fegyverkereskedők száma: több mint 70 000
• Starbucks: ~16 000
• McDonald’s: ~13 700

Vagyis kétszer annyi helyen lehet fegyvert venni, mint amennyi kávét és hamburgert együtt árul a Starbucks és a Meki. Pedig az nem kevés. És szerintünk ez végtelenül szomorú!