A hit kérdései után egy másik, szintén alapvető, de sokszor vitatott terület: az egészségügy. Miért ilyen drága? Miért nincs állami rendszer? És mi történik, ha valaki biztosítás nélkül marad?
Egy újabb téma, amiről már mi magunk is sokszor írtunk, de szerettünk volna egy átfogóbb képet is adni a saját tapasztalatainkon túl. (Habár azokat nyilván ebbe a posztba is beépítjük.)

Az Egyesült Államok egészségügye kívülről gyakran rejtélynek tűnik. A filmekből talán ismerős a magánkórház, a mentőautó, a biztosítási kártya – de a rendszer valódi működése sokszor még maguknak az amerikaiaknak is fejfájást okoz. Az USA-ban nincs állami, mindenki számára egységesen hozzáférhető egészségügy, mint Európában a TB-rendszer. Az ellátás döntő többsége magánkézben van: kórházak, rendelők, biztosítók, gyógyszergyártók. A legtöbb ember egészségbiztosítással rendelkezik, de ez sokszor nem fedez mindent. (Sőt!)

Miért ilyen drága?

• Árszabás szabályozás nélkül
  Nincs egységes állami árszabás a vizsgálatokra, gyógyszerekre, műtétekre. A szolgáltatók maguk határozzák meg az árakat, és ezek biztosítónként is változhatnak – titkos szerződések alapján.
• Profitorientált szereplők
  Minden résztvevő nyereségre törekszik: biztosítók, kórházláncok, gyógyszercégek, orvoscsoportok. A sok közvetítő (adminisztrátor, menedzsment) tovább növeli a költségeket.
• „Kereskedői logika”
  Egy MRI vagy vakbélműtét ára akár tízszerese is lehet egy másik országénak. Az ár nem a valós költséget tükrözi, hanem a tárgyalási erőt – például mekkora biztosító áll mögötted. (Pont egy vakbélműtétes példát már említettünk: Csibi főnökét meg kellett műteni és pár héttel később (!!) 42.000 dollárról kapott számlát. Szerencsére a biztosítása miatt “csak” 2500 dollárt kellett fizetnie, de azért érzitek Ti is, hogy ez nem oké. Ez átszámolva 14-15 millió (!) forint.

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért nincs állami rendszer? Ennek politikai és társadalmi okai vannak. Kezdjük a politikai okokkal! A konzervatív oldal gyakran „szocialistának” bélyegzi az állami egészségügyet. Ezenkívül pedig nagyon erős a gyógyszerlobbi és a biztosítók befolyása a döntéshozókra.

A társadalmi okok pedig a következők: Sokan hozzászoktak a „választás szabadságához” és félnek az állami rendszer „lassúságától”. (Jó nagy butaság!) Másrészt pedig sokan nem is tudják, hogy máshol az egészségügy egyszerre univerzális és olcsóbb is.

Kik járnak rosszul?

• Azok, akik nem kapnak biztosítást a munkahelyükön (kisvállalkozók, részmunkaidősök).
• Akiknek van biztosításuk, de magas önrészes (high deductible) csomaggal, így egy vizit is komoly kiadás.
• Egy baleset vagy komoly betegség könnyen anyagi csődbe vihet.

Azért van néhány létező alternatíva. Ilyen például a Medicare – 65 év felettieknek vagy a Medicaid – alacsony jövedelműeknek. Bizonyos államokban léteznek kiegészítő programok (pl. California Care). Egyre több mozgalom támogatja az „univerzális egészségügy” bevezetését.

Személyes tapasztalat – az „ingyenes” vizsgálat ára
Az amerikai rendszer egyik legvitatottabb része, hogy az egészségügyi szolgáltatásoknál a profit gyakran megelőzi a gyógyítást.
Például: az éves, biztosító által fedezett preventive care (megelőző vizsgálat) valóban ingyenes. De ha közben felteszel egy panaszra vagy tünetre vonatkozó kérdést, az már „diagnosztikai vizitnek” minősül. A számlázási kód (CPT-kód) megváltozik, és a biztosító nem feltétlenül fedezi.
Ez a gyakorlat nemcsak abszurd, de etikailag is kérdéses: a beteg azért megy el, hogy egészséges maradjon, mégis „megbüntetik”, ha érdeklődik a saját egészsége felől.

Miért nincs változás?

• Erős üzleti lobbi – A biztosítók, gyógyszercégek és kórházláncok politikai és gazdasági óriások. (Tehát minden a pénzről szól - mindig ugyanoda lyukadunk ki!)
• Bonyolult rendszer – Több ezer számlázási kód, államonként eltérő szabályok, versengő érdekek.
• Félelem a reformtól – Sokan tartanak attól, hogy egy új rendszer kevesebb választási lehetőséget adna.

Az amerikai egészségügyi rendszer egy rendkívül fejlett, de drága és bonyolult hálózat, ahol a gyógyítás mellett (vagy előtt) a profit is központi szerepet játszik. Bár vannak állami programok és reformtörekvések, a változás lassú, és a mindennapokban az embereknek gyakran maguknak kell navigálniuk a szabályok, kódok és számlák útvesztőjében, ami gyakran mission impossible!