A Homeowners Association, vagyis a HOA elsőre nagyon amerikai dolognak tűnik: egy lakóközösségi szervezet, amely szabályokat hoz, díjakat szed, és próbál rendet tartani ott, ahol az emberek külön házakban, de mégis szorosan egymás mellett élnek.
Ha új építésű lakóparkba költözöl, ahol minden ház homlokzata ugyanolyan árnyalatban pompázik, a gyep mindenhol pontosan ugyanakkorrára van nyírva, és még a postaládák is katonás rendben állnak – nos, akkor jó eséllyel máris egy HOA tagja lettél.

A HOA a mindennapokban nem valami láthatatlan titokzatos testület. Ők tartják karban a közös tereket, írják a szabályokat, figyelik, hogy mindenki betartsa őket, és ha valami kilóg az egységes képből, jön az udvarias, de határozott figyelmeztetés. (Vagy a kevésbé udvarias – ez közösségenként változó.)

Azért jó, mert a környék rendezett, szépen karbantartott, és ezzel együtt az ingatlanértékek is stabilabbak. A közös parkok, játszóterek, futópályák, néha a medence vagy a klubház mind-mind olyan helyek, ahol valódi közösség alakulhat ki. A HOA-bulik, a Halloween-felvonulások, a húsvéti tojáskeresések sokszor többet tesznek hozzá a „szomszédságélményhez”, mint azt elsőre gondolná az ember.

Viszont bosszantó tud lenni, mert néha olyan apróságokba is beleszól, amit az ember a saját otthonában magától értetődően szeretne maga eldönteni.
Volt, aki azért kapott büntetést, mert túl magas volt a füve. Más azért, mert a muskátli színe nem szerepelt az engedélyezett listán.
Az ünnepi díszek kint lehetnek – de csak meghatározott időablakban. A zászló mérete szabályozott. A kukát csak bizonyos időpontban lehet ki- és betolni.
Ez az amerikai külváros paradoxona: a teljes szabadság országában néha az otthonod külsejét is mások döntik el helyetted.

Ami a költségeket illeti: a HOA-k többsége havi 100–400 dollár körül kér hozzájárulást – de vannak olyan luxusközösségek is, ahol ez bőven ezer fölé kúszik. Ezért cserébe kapod a karbantartott utcákat, a közösségi tereket, a medencét, a sportpályákat, vagy éppen a 24/7 biztonsági szolgálatot.

Mi ebben szerencsések vagyunk.
A mi lakóparkunkban a HOA-díj 83 USD havonta, ami amerikai szemmel szinte barátságos összeg. Nincs benne semmi extrém: nincs őrült luxus, de van közös medence, sportpályák, rendezett környék, gondozott zöldfelületek és ettől tényleg jó érzés végigsétálni az utcán.
A szabályok pedig… nos, az amerikai átlaghoz képest teljesen élhetőek. Nincsenek hajmeresztő tiltások, csak a szokásos rendfenntartó előírások: tartsd rendben a gyepet, ne parkolj úgy, hogy másokat zavarj, és ha bármit építesz vagy festesz, jelentsd be a HOA-nak.

Az USA-ban több mint 370 000 HOA-működik, és körülbelül 77 millió amerikai él ilyen közösségekben.
Ez már nem ritkaság, hanem az új norma: az új lakóparkok többsége automatikusan HOA-val indul.
És bár sokszor vita és mém születik a túlkapásaikról, a HOA lényege mégis az, hogy a környék szép maradjon, a házak értéke stabil legyen, és hogy legyen egy közös szabályrendszer, amely mindenkire vonatkozik.

Végső soron a HOA nem csak egy papírhalomnyi előírás.
Amerikában gyakran a közösség maga is „tervezett”: az utcák, a parkok, a házsorok, a közös programok – mind egy kicsit mesterséges, de mégis működő struktúra részei.
És amikor kilépsz reggel az ajtón, és minden ház egyformán nyugodtan áll, a gyep egyformán zöld, a postaládák egyforma magasságban sorakoznak, valahogy mégis azt érzed:
itt tényleg minden a rendre épül – még a szabadság is.