November 11-e különleges nap az Egyesült Államokban: ilyenkor ünneplik a Veterans Day-t, amely a katonai szolgálatot teljesített amerikaiak tiszteletére szolgál.
Az ünnep eredetileg az Armistice Day (Fegyverszünet napja) nevet viselte, mert az első világháború (World War I) fegyverszünetének aláírására emlékeztek november 11-én.

Az egész történet 1918. november 11-én kezdődött. Pontosan a 11. hónap 11. napjának 11. órájában némultak el a fegyverek az első világháború frontjain.

1938-ban az USA Kongresszusa törvénybe foglalta, hogy november 11-e legyen szövetségi ünnep, „Armistice Day” néven.

Ám a történelem sajnos nem állt meg: jött a második világháború, Korea, Vietnam, Irak, Afganisztán… és az „Armistice” lassan nem volt elég kifejező. Ezért 1954-ben Eisenhower elnök hivatalosan is átnevezte az ünnepet Veterans Day-re, hogy minden amerikai katonát megillessen a hála, függetlenül attól, melyik háborúban (vagy éppen békeidőben) szolgált.

A nap nem minden államban munkaszüneti nap, de mindenhol tisztelet övezi.

Sokan összekeverik a Memorial Day-jel, pedig a két ünnep között fontos különbség van.

A Memorial Day (május utolsó hétfője) a hősök emléknapja – azokra emlékeznek, akik nem tértek haza.

A Veterans Day ezzel szemben minden katonai veteránt ünnepel, élőket és elhunytakat egyaránt. Azokat is, akik hazatértek, de magukkal hozták a háború súlyát, tapasztalatait, történeteit – és akiknek ma is hálával tartozik az ország. Ez tehát nem csupán az „elhunyt hősök” napja, hanem a szolgálatban állt, álló vagy már nyugdíjas katonák elismerése is.

Ilyenkor nem gyász van a levegőben, hanem csendes tisztelet. Egy bólintás a szomszédnak, aki katonai sapkában söpri a leveleket a járdáról vagy éppen egy „Thank you for your service” a kasszánál.

Sok amerikai városban parádékat rendeznek: a New York-i Veterans Day Parade például a legnagyobb a világon, több mint 25 000 résztvevővel. Másutt inkább meghittebb események vannak – templomi megemlékezések, iskolai projektek, helyi veteránklubok találkozói.

Az egyik legmeghatóbb hagyomány az Arlingtoni Nemzeti Temetőben zajlik: az Ismeretlen katona sírjánál (Tomb of the Unknown Soldier) minden évben koszorút helyeznek el, ezzel tisztelegve azok előtt, akiket a történelem névtelenül hagyott.
És közben országszerte emberek milliói teszik le a munkát pár percre, hogy emlékezzenek – nem feltétlenül a háborúkra, hanem azokra, akik miatt ma békében élhetnek.

A Veterans Day ma már nemcsak ceremóniákat jelent, hanem nagyon is hétköznapi hálát. Éttermek és kávézók országszerte ingyenes ebéddel vagy kávéval kedveskednek a veteránoknak. Az Applebee’s, a Starbucks és az IHOP is részt vesz a hagyományban. Az iskolások pedig kézzel készített kártyákat osztanak ki az idősek otthonaiban.
A közösségi média is megtelik köszönetnyilvánításokkal, fotókkal, családi történetekkel.
Mert szinte minden amerikai családban van valaki, aki szolgált – és ez a kapcsolat különösen mélyen gyökerezik a nemzeti identitásban.

Tényleg mindenhol zászlók vannak (habár erről már írtunk más posztban is, hogy nem csak ilyenkor), a veteránok kedvezményeket kapnak, sokszor külön parkolóhely is rendelkezésükre áll, mindig megköszönik a szolgálataikat!

Mindez szép és megható, én azonban sokkal inkább azt kívánnám az egész világnak, hogy ne legyen szükség ilyen típusú áldozatra és szolgálatra. Legyen béke!!! Akkor nem kellene rengeteg családnak amiatt szomorkodnia, hogy elveszítettek valakit egy értelmetlen öldöklés során. Vagy hányan vannak azok, akik bár visszatértek egy-egy ilyen borzalmas helyről, de soha többé nem volt már az életük ugyanolyan (és így persze a családjaiké sem).

Talán egyszer eljön az a nap, amikor a hősiesség legnagyobb formája maga a béke lesz.

Freedom is not free.

További képek