Az iskolapadból kilépve megérkezünk a munka világába. Hogyan dolgoznak az amerikaiak? Milyen a tempó, a hierarchia, a szabadságolás? És miért olyan más a hozzáállás, mint Európában?

„Work, work, work” – nem csak egy Rihanna-dal.
Papíron a heti munkaidő 40 óra, de a gyakorlatban sok irodai dolgozó 45–50 órát is ledolgoz. Az ebédszünet általában 20–30 perc, és sokan az íróasztaluknál esznek. Fizetett szabadság? Az Egyesült Államokban nincs jogilag garantált minimum, ami európai szemmel döbbenetes. A legtöbb helyen 10–15 nap jár, és sokan ezt sem merik teljesen kivenni – félve attól, hogy a hiányzás „rosszul mutat” a teljesítményértékelésben.
És persze ott van az „always on” hozzáállás: e-mailek este, hétvégén, sőt nyaralás alatt is. Egyes munkahelyeken kimondva-kimondatlanul elvárják, hogy mindig elérhető legyél.

Az amerikai munkamorál gyökere az „American Dream” eszméje: a hit, hogy kemény munkával bárhová eljuthatsz. Ehhez társul a versenyszellem – sok cégnél érvényes az „up or out” elv, vagyis ha nem fejlődsz, nem lépsz előre, idővel lecserélnek.
Ráadásul a munka sokak számára nemcsak a megélhetést jelenti: az egészségbiztosítás gyakran a munkahelyhez kötött. Egy állás elvesztése tehát nemcsak bevételkiesést, hanem a biztosítás elvesztését is jelentheti, ami óriási motiváció a munkában maradásra.

Amerikában gyorsan lehet előrelépni: nem ritka, hogy valaki huszonévesen vezető lesz, ha jól teljesít. A pozitív kommunikáció kultúrája is erős: „good job”, „awesome work” – a dicséret bőkezűen osztott, ami motiváló lehet. Emellett sok cégnél komolyan veszik a csapatépítést, legyen szó céges vacsoráról, „happy hour”-ról vagy közösségi jótékonysági programokról.

Az ebéd közbeni munka, a kevés szabadság és a folyamatos elérhetőség sok európainak kulturális sokk. A magánélet és a munka határai gyakran összemosódnak. Sokaknak hiányzik a nyugodtabb, kiszámíthatóbb munkaritmus, amit Európában megszoktak.

Csibi munkaszerződésében benne van, hogy ha az ebédet, a számítógépnél fogyasztja el, és közben dolgozik, pl. e-maileket olvas, az munkának számít.
Viszont Csibi kollégáinak, akik más elszámolásban vannak, nekik kötelezően ki kell venni az egy órás ebédszünetüket.

A rendszer előnye, hogy gyors és hatékony. Az egyéni teljesítményt mérik, jutalmazzák, és sok helyen rugalmas munkavégzést is kínálnak – távmunka, rugalmas kezdés-befejezés. Ez a fajta dinamizmus sokaknak inspiráló.

Amerikában dolgozni olyan, mintha egy gyorsvonaton utaznál: folyamatosan mozgásban van, és ha nem kapaszkodsz elég erősen, könnyen lemaradsz. De ha bírod a tempót, izgalmas lehetőségeket kínál.

Te melyiket választanád? Az amerikai pörgést, vagy az európai nyugalmat?

Az is érdekes azonban, hogy egyre több fiatal próbál kiszállni a „hustle culture”-ből. Remote munka, mentális egészség, életminőség: ezek válnak fontosabbá. De az út még hosszú.

Most pedig jöjjön néhány meglepő tény az amerikai munkakultúráról:

• 0 nap – az USA-ban nincs törvényben előírt minimális fizetett szabadság.
• 54% – az amerikai dolgozók több mint fele nem veszi ki az összes szabadságát. Ez nem azt jelenti, hogy a maradékot kifizetik, hanem hogy elvész.
• 2080 óra – ennyit dolgozik átlagosan egy amerikai évente (kb. 260 órával többet, mint az EU-átlag).
• Lunch break = 28 perc – ez az országos átlag, sok helyen kevesebb, de Csibiéknél pl. 1 órás.
• Egészségbiztosítás – a munkavállalók kb. 49%-a a munkahelyétől kapja, így a munka elvesztése gyakran biztosításvesztést is jelent.
• „Right to work” államok – Ez azt jelenti, hogy egy dolgozót nem lehet kötelezni arra, hogy belépjen a szakszervezetbe vagy fizessen szakszervezeti díjat, még akkor sem, ha élvezi a szakszervezet által kiharcolt előnyöket. Ezek a törvények főleg a déli és közép-nyugati államokban vannak érvényben, és általában gyengítik a szakszervezetek anyagi és tárgyalási erejét. Támogatói szerint így szabadabb a választás és vonzóbb a munkaerőpiac, ellenzői szerint viszont alacsonyabb bérekhez és gyengébb munkavállalói védelemhez vezet.
• Home office boom – a 2020-as pandémia előtt az amerikai munkavállalók kevesebb mint 6%-a dolgozott teljesen otthonról; ma ez kb. 25–30% bizonyos szektorokban.

Munka az ünnepnapon és hétvégén: Ez a két dolog hamar szembetűnő lett számunkra. A postás jön szombaton is, a gyorsposta szombaton és vasárnap is. A nagy áruszállító kamionok is mennek hétvégén, nincs megállás, mint Európában és külön sebességhatár sincs. Itt nálunk a hegyekben lejtmenetben láttunk kamionokra vonatkozó sebességhatárt, de azon kívül sehol máshol.

2020-ban a kaliforniai munkaprojektnél Csibi úgy ment dolgozni, hogy észre sem vettük, hogy munkaszüneti nap van.
Nagyon más.

Ez jó és rossz is. Mint fogyasztó, nyilván jó, mert kényelmes, a csomagok, posta hamar megérkezik az ország túloldaláról is. Vagy pl. nem kell aggódni ha valamit elfelejtettünk venni, a boltba el lehet menni, nyitva lesz ünnepnapokon is. Egyedül a július 4, Hálaadás és Karácsony az, amikor figyelni kell.

Munkavállalói szempontból már kevésbé lehet jó, bár ez szerintünk egyénenként eltérő. Egyrészről ad némi rugalmasságot, pl. hétköznapokon nem dolgozik az ember és akkor el tud intézni olyan dolgokat, pl. hivatali ügyintézés, vagy orvos, amit viszont hétvégén nem lehet. Ugyanakkor ha van gyerek vagy a párunknak pont ellentétes a beosztása, akkor már kevesebb idő jut egymásra.

Csibinek vannak beosztottjai akik heti elszámolásban vannak és nekik is kell dolgozni ünnepnapokon (hétvégén nem). A kollégái pl. örülnek ennek, mert ezeket a ledolgozott munkaszüneti napokat szabadság formájában visszakapják. Kb. két hét pluszban a normál szabihoz, amit ők akkor tudnak kivenni, amikor akarnak, az nem biztos, hogy olyan rossz dolog.

Ettől pörögnek a bizniszek, ettől is magas a GDP.

A minimálbér államonként eltérő lehet. Van egy szövetségi minimálbér, ami alá senki nem mehet be, ez 7,25 USD/óra és semennyire nem reális bér. Sehol.

Itt Észak-Karolinában sajnos ez a szövetségi minimálbér van érvényben (7,25 USD/óra). Mire elég? Ez napi 8 órás munkanappal, 20 munkanap/hó esetén 1 160 USD havonta. Bruttó. Ha a 100%-a megmarad, még úgysem elég egy albérletre sem. Ahol mi bérlünk most, a legolcsóbb lakás, ami egy stúdió lakás, 1 355 USD/hó.

Ez a hivatalos minimálbér, de olyan helyet szerencsére még nem láttunk, ahol így lenne meghirdetve. Ez nem azt jelenti persze, hogy nincs, de ennyi pénzért nem is hiszem, hogy lehet munkát kínálni, mert a munkaerőhiány mindenhol probléma és gyakran a dupláját kínálják belépő szinten. Ami szerintünk még mindig kevés.

Konkrét példák Csibitől:

• Két kérdés egy válasz: Az emberek szelektíven olvasnak és válaszolnak. Rendszeresen előfordul, hogy két kérdést teszek fel, egyikre kapok választ, vagy a kérdés nem eldöntendő és egy “igen” a válasz.
• Nem értik, mit írok: Sokszor előfordul, hogy leírok egy helyzetet, problémát és a reakció alig, vagy egyáltalán nem köthető az eredeti témához. Az elején még tényleg azt hittem, hogy nem jó a megfogalmazásom, ezért elkezdtem megnézni fordítóval, hogy németül és magyarul hogy hangzik, de mindig érthető volt.
• Reaktívak, nem proaktívak: Ha egy probléma fellép, akkor hatékonyan reagál mindenki és minden erőforrás biztosított, hogy a hiba, probléma el legyen hárítva. Ez tök jó, de két dologgal már nem annyira foglalkoznak:
  • vannak olyan problémák, amiknek fel sem kellett volna merülniük, mert van rá bevett módszer vagy folyamat;
  • a hiba, probléma elhárítása után nincs semmi olyan tevékenység, ami arról szólna, hogy ez a hiba többet ne forduljon elő.

A filmekben gyakran lehet hallani a “two weeks’ notice” fogalmat, ami a két hét felmondási idő. (Filmajánló: Két hét múlva örökké, eredeti címe: Two Weeks Notice)

Miért két hét felmondási idő lett a norma?

• Professzionális udvariasság – A két hét felmondásával a munkáltató kap elegendő időt az átmeneti tervek elkészítésére: a projektek átadására, az új munkatárs betanítására vagy a feladatok átszervezésére.
• Hírnév megőrzése – Azok a dolgozók, akik jó viszonyban távoznak, megőrizhetik a referenciáikat, fenntarthatják a hálózati kapcsolataikat, együttműködéseiket vagy lehetőségeiket.
• Ágazati hagyomány – Évtizedeken keresztül számos HR kézikönyv és karrier‑tanácsadó útmutató rögzítette a „két hét szabályt”, mint általános gyakorlatot.

Manapság ez nem mindig van így, a munkaszerződésekbe kerülhet más is. Nehéz is elképzelni, hogy két héten belül új munkatársat felvegyenek, hiszen a munkaerőhiány általános probléma, és a betanítás vagy a feladatok átadása több időt igényel. Egy hónap is sokszor kihívás.