Iryna Zarutska

Iryna Zarutska

Augusztus végén szörnyű tragédia történt Charlotte belvárosában. Mi magunk is szerettünk volna írni a témáról, hiszen tudjátok, hogy hitelesen írunk mindenről és nem kizárólag csak a szép és jó történésekről. Ráadásul több levél is érkezett, melyekben azt kértétek, hogy lehetőség szerint írjunk erről a rendkívül szomorú dologról is.

Mennyivel jobb lenne, ha nem ilyen dolgok miatt kerülne Charlotte a hírekbe… 😞

Egy ukrán lány tragédiája Charlotte-ban – Iryna Zarutska története

Charlotte lakói augusztus végén egy olyan eseménnyel szembesültek, amely nemcsak a közösséget rendítette meg, hanem országos vitákat is gerjesztett (szerintünk túl sokára lett országos / világszintű a hír): a villamoson, a Lynx Blue Line járatán brutálisan megkéseltek egy fiatal ukrán menekültet, Iryna Zarutskát.

Iryna mindössze 23 éves volt. Kijevből menekült el, mivel a háború megfosztotta otthonától és biztonságától. 2022-ben érkezett az Egyesült Államokba, Charlotte-ban telepedett le. Egy pizzériában dolgozott, szorgalmasan tanulta az angolt, és az volt az álma, hogy állatorvosi asszisztensként dolgozhasson. Az életét újra akarta építeni, békére, jövőre és biztonságra vágyott. Az egészben a legszörnyűbb, hogy a háborút túlélte – de itt, az új hazájában, egy átlagos munkanap lett végzetes számára.

Az eset 2025. augusztus 22-én, az East/West Boulevard állomásnál történt. A felvételek szerint Iryna a villamoson utazott, amikor egy férfi hátulról, teljesen váratlanul rátámadt és többször megszúrta. A fiatal nőnek esélye sem volt. A videófelvételt hosszas tépelődés után tudtam csak megnézni és szörnyen felkavaró (több okból is). Ha nem láttátok, ne is nézzétek meg!
Az elkövető, a 34 éves Decarlos Brown Jr., hosszú bűnlajstrommal rendelkezik: Több más bűncselekmény miatt korábban már 14-szer (!) állt bíróság előtt, köztük fegyveres rablás, betörés, zaklatás és 911 rendszerével való visszaélés miatt. Mentális egészségi problémái is ismertek, többek között paranoid skizofrénia. Nem mellesleg hajléktalan. Fel nem foghatom, hogy ennyi egyértelmű bűn után, hogy engedhették ki újra és újra az utcára. Ellene helyi és szövetségi szinten is vádat emeltek – utóbbi akár halálbüntetést is vonhat maga után.

Az eset nyomán Charlotte közössége gyászba borult. A közösségi médiát elárasztotta a felháborodás és a döbbenet. A város vezetése ígéretet tett arra, hogy megerősítik a tömegközlekedés biztonságát, de sokak szerint ez már későn érkezett. A politikai életben is gyorsan megjelentek az éles hangok: a demokrata oldal rendszerszintű hiányosságokról beszél, míg a republikánusok a „bűnözéssel szembeni túl puhány hozzáállást” hibáztatják, és a halálbüntetést követelik. Az elnök maga is.
Iryna családja arra kérte a nyilvánosságot, hogy a sokkoló felvételeket ne osszák tovább – tartsák tiszteletben a lány méltóságát.

Itt jegyezném meg, hogy bár Észak-Karolinában törvényileg létezik a halálbüntetés (halálos injekció formájában), az állam 2006 óta nem hajtott végre kivégzést. A moratórium oka jogi és etikai viták sora, például az injekciók alkotmányossága és az orvosi közreműködés kérdése. Ennek ellenére a bíróságok továbbra is kiszabhatják a halálbüntetést, így Decarlos Brown Jr. ügyében elméletileg ez is lehetséges – de hogy ténylegesen végrehajtják-e valaha, az nagyon kétséges.

Ez a szörnyű eset nemcsak egyéni tragédia. Rávilágít arra, mennyire törékeny a biztonság, amelyet mindannyian természetesnek veszünk, amikor felszállunk egy villamosra vagy vonatra. Felveti a kérdést: hogyan működik a közbiztonság a tömegközlekedésben? Megfelelő-e a rendszer a mentális betegséggel küzdők kezelésére?
A minap nekünk is buszra kellett szállnunk és nagyon őszintén nem volt jó érzés. Nem mondom, hogy féltem, de alaposan körülnéztünk mi is és alig vártam, hogy a végállomáson leszállhassunk. De szerencsére nem volt extrán rosszarcú ember rajta. Korábban utaztunk ezzel a villamossal is, azt is tudjuk, hol van ez a megálló. Felfoghatatlan, hogy ez megtörténhetett! Sajnos gyakran történnek ilyen esetek, a buszvezetők biztonsága is sokszor kérdéses. És lássuk be, ennek baromira nem így kellene lennie!!!

Iryna története azért is ennyire megrázó, mert a végzet pillanata annyira hétköznapi volt. Egy fiatal lány, aki túlélte a háborút, csak hazafelé utazott a villamoson. Leült, fülhallgatót tett a fülébe, a telefonját nézte – ahogyan mindannyian tesszük nap mint nap. Nem sejtette, hogy perceken belül elragadják tőle az életét és az álmait.
Az elkövető nem először állt szemben a törvénnyel, sőt hosszú évek óta ismerték a hatóságok. Iryna halála így nemcsak egyetlen ember bűntette, hanem annak a rendszernek a kudarca is, amely képtelen volt megakadályozni, hogy egy veszélyes ember újra és újra visszakerüljön az utcára.

És talán itt van a legfontosabb üzenet: nem hagyhatjuk, hogy Iryna emléke feledésbe merüljön. Azzal, hogy kimondjuk a nevét, elmeséljük a történetét, és tanulunk belőle. És egyben azt is üzenjük: minden élet számít, minden ember biztonságot érdemel.

Források és további olvasnivaló

Előző Következő