Induljunk egy látványos és szimbolikus jelenséggel, ami már az első naptól szembeötlik: az amerikai hazaszeretet. Zászlótenger, himnusz minden eseményen, és egy egész kultúra, ami a nemzeti identitás köré épül.
Az amerikai patriotizmus sokkal több, mint egyszerű „hazaszeretet”. Az Egyesült Államokban ez egyfajta identitás, amit már egészen fiatal korban tanítanak és erősítenek – és ami a mindennapok szinte minden szegletében jelen van. Európaiként gyakran meglepődünk, sőt el is ámulunk azon, milyen látványosan és szenvedélyesen élik meg a hazaszeretetüket.

Mit jelent a patriotizmus Amerikában?

Az amerikai patriotizmus nem csak érzelem – életforma. Lássuk mi mindenben nyilvánul meg: Zászlók vannak mindenhol! De tényleg mindenhol! Házakon, autókon, postaládán, kalapon, kiskutyán, kertekben, sőt akár ruhákon is. Július 4-én pedig van, aki „zászló-nadrágot” hord. Magyarországon talán furcsa lenne egy nemzeti színű leggings – itt teljesen normális.
Sok helyen a diákok minden reggel kezüket a szívükre téve elmondják a Pledge of Allegiance-t. Ez olyan, mintha nálunk minden reggel kötelezően elhangzana: „Hű leszek a hazámhoz, Magyarországhoz...” A Pledge of Allegiance az Egyesült Államok zászlajára tett hűségeskü, amely a hazaszeretet és a nemzeti egység jelképe. Hivatalos szövege angolul:

I pledge allegiance to the Flag of the United States of America, and to the Republic for which it stands, one Nation under God, indivisible, with liberty and justice for all.

És nagyjából magyarul:
Hűséget fogadok az Amerikai Egyesült Államok zászlajának, és annak a Köztársaságnak, amelyet jelképez – egy nemzetnek, Isten alatt, oszthatatlannak, szabadsággal és igazsággal mindenki számára.
Ezzel kapcsolatban további érdekességek:

• Francis Bellamy írta 1892-ben.
• Az „under God” kifejezés csak 1954-ben került bele, a hidegháború idején.
• Bár nem kötelező, társadalmi nyomás miatt sokan mondják – még akkor is, ha nem értenek vele egyet. (Például ünnepségeken, politikai rendezvényeken, katonai eseményeken.)

A Fourth of July (július 4.) hatalmas nemzeti ünnep tűzijátékkal, BBQ-val és zászlótengerrel. Július 4-én még a legkisebb város is tűzijátékkal ünnepel. A grillen hamburger sül, minden piros–fehér–kék, és az egész olyan, mint egy óriási nemzeti buli – komoly üzenettel.

A Himnusz sportesemények, iskolai rendezvények, sőt néha repülőjáratok indulása előtt is felcsendül. Akár egy középiskolai baseballmeccs is kezdődhet így: mindenki feláll, leveszi a sapkáját, a zászló lobog, valaki meghatódik, majd indul a játék.

Az „USA! USA! USA!” skandálás sportrendezvényen, politikai gyűlésen vagy iskolai eseményen mindennapos.

És hogy hol tanulják a hazaszeretetet?

• Az iskolában: az amerikai történelem oktatásában kiemelt szerepet kap a szabadság, függetlenség és egyenlőség eszméje. (Bezzeg bizonyos témákat nem tanítanak ennyire lelkesen…)
• A családban: a katonai szolgálat sok családban generációkon átívelő hagyomány, amely erősíti a nemzeti identitást.
• A kultúrában: filmek, zenék, reklámok üzeneteiben gyakran visszaköszön: “Proud to be an American”, “Land of the free”.

A patriotizmus árnyoldalairól se feledkezzünk meg azért.

• Külföldről – és sok amerikai számára is – ez a túlzott hazaszeretet néha problematikusnak tűnhet. Hiszen gyakran nemzeti kivételességként jelenik meg: „Mi vagyunk a legnagyobbak, a legszabadabbak.”
• Sokszor megnehezíti a társadalmi problémák őszinte megvitatását (pl. rasszizmus, fegyvertartás, szegénység), mert az „nem hazafias”.
• Egyeseknél a patriotizmus külső jelekhez kötődik: ha nincs zászlód vagy nem mondod az esküt, akkor „nem vagy igazi amerikai”.

Egyre több – főként fiatalabb és progresszív – amerikai vallja, hogy „A hazaszeretet nem azt jelenti, hogy elfogadom, ami rossz, hanem hogy jobbá akarom tenni az országomat.”
Ez a tudatosabb, önreflexióra épülő patriotizmus nem vak büszkeség, hanem felelősségérzet és őszinte aggodalom a jövő iránt.
Összegzésként azt mondhatjuk, hogy az amerikai patriotizmus egyszerre lehet megható, inspiráló és túlzó. Van, aki szerint ez a nemzeti identitás legszebb része, mások szerint túlzott és önkritika nélküli. Az biztos, hogy ez a fajta hazaszeretet mélyen beépült az amerikai kultúrába – és Európából nézve mindig tartogat meglepetéseket.