Szeretnék egy kis személyes kiegészítést írni az ukrán lány tragikus halála kapcsán született posztunkhoz.
Megrendítő az egész, nekem sem megy ki a fejemből. Tele vannak a hírek, az emberek (normális) része természetesen fel van háborodva, aki tömegközlekedéssel utazik, fél.
Az elején, amikor még nem volt autónk, mi is rendszeresen utaztunk busszal és ezzel a villamossal is. Ellenőrrel összesen egyszer (!) találkoztunk. talán, ha a jeggyel nem rendelkezők nem utazhatnának a járművökön, már az is egy apró segítség lenne. Persze, tudom, csepp a tengerben… 😞

De nem feltétlen erről a konkrét esetről szeretnék írni, bár nyilván minden mindennel összefügg.

Az amerikai (szerintem nemcsak az amerikai) társadalom óriási krízisben van. Mentális problémák, gazdasági válság, a pusztító fegyverek, a pénz mindenhatósága kb. minden sarkon érezteti a hatását. (És továbbra is próbáljuk kerülni a politizálás minden aspektusát, de egyetlen mondat erejéig, nyilván az is vastagon benne van mindenben!)

Mi sokszor úgy érezzük, hogy történik egy ilyen és az emberek egy vállrándítással elintézik az egészet. “Ja, megint?” “Á, ez mindennapos”.
Amikor tavaly nyáron itt a szomszéd épületben lelőttek valakit, akkor is kb. az volt, hogy meg se rezzent senki… Amikor lent a leasing office-ban érdeklődtünk a dologról, kb. olyan volt, mintha csak amiatt szóltunk volna, hogy a Club House-ban kifogyott a kávé… Számunkra ez megdöbbentő. Fogalmunk sincs, hogy ez mi?! Közömbösség, tehetetlenség, beletörődés? Vagy mind együtt?
Ennél a mostani esetnél is a videót elnézve sokkoló volt, hogy látszólag senki nem tett kb. semmit. Senki nem húzta meg a vészféket, hívta a 911-et.
Én egy olyan videót láttam (ezeket a villamos kamerája rögzítette!), ahol nem lehetett végig látni az eseményeket, szóval én nem szeretném elítélni a villamoson ülő embereket, hiszen nem tudni, hogy egyáltalán ki mit fogott fel belőle, ilyenkor az ember lefagy, sokkot kap.. Ezt is elhiszem. A videó önmagában döbbenetes! Ott ülni, szerintem aki látta, az se biztos, hogy elhitte, hogy mit lát, annyira felfoghatatlan. És ki merne nekimenni egy késsel hidegvérrel gyilkoló embernek? Állítólag röviddel utána nyilvánvalóan segíteni próbáltak szegény ártatlan lánynak. (Azóta sajnos láttam egy hosszabb videót is és többen is próbáltak segíteni. Csak mert mindenki az utasokat szidja, hogy senki nem tett semmit! Ez nem igaz!)

Vagy még szinte el sem kezdődött a tanév, de már minimum 5 iskolai lövöldözésről lehetett olvasni. Ezeket is iszonyúan szomorúan nézi az ember. Attól meg végképp ki tudok akadni, amikor 10-17 éves gyerekek lemondóan azt mondják, hogy “ez mindennapos”, már “hozzászoktak”… Tudat alatt ez mekkora trauma és micsoda szorongást válthat ki. Ehhez nem lehet (és nem is lenne szabad) hozzászokni! Szerintem ez őrület.
De eszembe ötlött a tavalyi, szintén Charlotte-ban történt négyes rendőrgyilkosság is.

Ami ezekben közös, hogy miután megtörténik egy-egy ilyen tragédia, akkor kiállnak a rendőrök és a “fontos” emberek, sírnak egy sort a kamera előtt (néha szó szerint) és utána minden megy tovább ugyanúgy, ahogy előtte!!
És pontosan ez az, amivel nem tudunk mit kezdeni.. Semminek nincs következménye, semmin nem szigorítanak egy fikarcnyit sem. A pénz fontosabb, mint az emberi életek. Ez a szomorú igazság.

Nagyon sok cikket olvastam és nagyon sok videót láttam a mostani eset kapcsán is, és a másik szembetűnő dolog, hogy mindenki bújik ki a felelősség alól. A városvezetés és a bíróság is azzal takarózik, hogy emberhiány van. És azt elhiszem, hogy nem lehet az összes buszra, villamosra külön biztonsági személyzetet helyezni, de amikor ez már a sokadik eset, akkor talán nem csak ígérgetni kellene változásokat.
Az a bíró meg mennyire kompetens, aki egy korábban 14x - erőszakos bűncselekményekért - elítélt bűnőzőt újra az utcára enged?? És persze, ezek nem egyéni, hanem rendszerszintű problémák. De ha a rendszer szar, akkor azon kell(ene) változtatni.

A dolog nagyon összetett. A most indított új sorozatunkban ilyen dolgokat is szeretnénk majd érinteni. A téma szó szerint az utcán hever, nagyon-nagyon sok dolog érdekel minket is személyesen és azt gondoljuk, hogy azért Ti is sokan kíváncsiak vagytok a “mindennapi Amerikára” is. Az itteni kultúra nagyon eltér az európaitól, ezért bízunk benne, hogy Ti is szeretni fogjátok ezt az új fejezetet a blogunkon. Nagyon sok, különböző témának néztünk már utána most is és még kismillió van a fejünkben. És persze nemcsak ilyen szomorú dolgok, mert mindig hangsúlyozzuk azt is, hogy az USA másfelől egy fantasztikus ország, tele nagyon szuper és érdekes dolgokkal. Szóval lesz itt minden (is).

De ha van kérdésetek, írjátok meg bátran! Ha van személyes tapasztalatunk, akkor az alapján, ha nincs, akkor pedig igyekszünk mindennek utána járni és úgy válaszolni Nektek is.